Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Latest topics
» Aurora
Szer. Okt. 18, 2017 4:41 pm by George Crysmann

» USS Firenze
Hétf. Szept. 25, 2017 12:23 am by Johny Borgia

» Víztisztító telep
Hétf. Szept. 25, 2017 12:09 am by Johny Borgia

» U.P.19-3 as
Szomb. Szept. 09, 2017 10:49 pm by Johny Borgia

» Karakterlap sablon, aláírás sablon
Kedd Aug. 01, 2017 5:30 pm by W.B.

» W.B.
Kedd Aug. 01, 2017 4:01 pm by W.B.

» Neonopolis
Hétf. Júl. 31, 2017 11:07 pm by B.J. Wolf

» Ember kaland – Kapcsolatok második felvonás
Szomb. Júl. 22, 2017 1:26 pm by B.J. Wolf

» Csatornák
Kedd Júl. 11, 2017 5:50 pm by Johny Borgia

» Inaktív
Csüt. Júl. 06, 2017 1:14 pm by Joe Johnson

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (15 fő) Szer. Nov. 07, 2012 5:45 pm-kor volt itt.
Linkek

free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
Chat Box

You are not connected. Please login or register

 » Helyszínek » Blior » Őserdő

Őserdő

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 3 oldal]

1 Őserdő on Vas. Jún. 03, 2012 10:28 pm

A kontinens legsűrűbb és legősibb erdeje ez. Őshonos fák helyenként olyan vastag ágakkal bírnak, ami egy több tonnás állatot is elbírnak.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Őserdő on Vas. Jún. 03, 2012 11:14 pm

Már néhány napja egy szerencsétlen állatot se voltam képes becserkészni a csapdáimba. Kezdtem azt érezni, mint én, úgy a természet figyel engem s tanul viselkedésemből. Egy ideje azt hittem, elég mindig ugyan arra a helyre felállítani a csapdát, de hamar rá kellet jönnöm, ez nem teljesen így van. Minden nap új és új helyet szemeltem ki magamnak, újabb és újabb ötletekkel. Ezzel ütöttem el mindennapjaimat, a gondolkodással, mi lehet még az, amit nem próbáltam ki. Hosszú hajamat átdobtam vállamon, nem szerettem amikor az új bőr megmunkálásakor szemembe esik. Új szoknyaféleséget kellet varrnom magamnak, hisz amit eddig hordtam nem hogy csak régi volt, de kisebb állatka úgy döntött, elkobozza előlem.
- Most mond hogy nem lett jó... - mutatom a plüss mackónak mely csak mosolyog és fekete szemekkel néz maga elé.
- Megint rajtam röhögsz, én tudom - válaszolom kicsit bosszúsan. Kinézek rejtekhelyemről, abból a mentőkabinból ahol mindig fejet hajtok éjszakára.
- Lassan eljön az este. Ideje megnézni mit fogtunk ma. Velem jössz? - pillantok rá, majd néma hallgatását egyszerűen legyintem.
- Tudod mi a bajod? Túl lusta vagy. Én itt hajkurászom magam meg minden, de te még csak arra se vagy képes hogy figyeld a terepet - vakkantom bosszús hangon. Felveszem sisakom majd tőrömet bőrtokomba helyezem ami oldalamra van felkötve s dárdámat kezembe véve kilépek a vastag ágra. Hosszan pásztázom a környéket, nem akarok megint egy hatalmas lény hátán kikötni, úgy mint legutoljára amikor csak úgy lehuppantottam magam az egyik indán. Csúnya emlék volt számomra, amit nem akartam megismételni. Így hát csak álltam egy darabig és figyeltem a környéket, hol milyen lény mozog...

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Őserdő on Vas. Jún. 03, 2012 11:47 pm

Néhány kisebb hüllőszerű növényevő legelészik a gyér növényzetből vagy épp leeset gyümölcsöket és ehető gombákat keres. Őshonos faj? Vagy nem? Nem tudhatod emlékek hiányába. Azóta ismered a fajt, hogy itt vagy, bár valami homályosan dereng. Lehet ezelőtt is ismerted eme csontgalléros csőrös négylábú hüllőket. Egy biztos, farktollaik virítanak az egyhangú zöld és barna közegben. Bár a hüllő megnevezés se pontos rájuk nézve. Révén mikor a hüllők az elvétet hideg estéken lelassulnak, ők ugyan olyan virgonc módon falják esti eledelüket.
Tiszta kék az ég, ez kivehető a sűrű lombok közül. Viharfelhőnek nyoma sincs. Ennek ellenére az erdőben végig cikázik egy dörrenés. Először villámnak hangzik, ám a másodiknál már kivehetőbb, hogy nem az.

A tizenegy fős kis növényevő nyáj megdermed a hangtól és a forrás irányába tekint. Északnak, a folyó felé. Nyáj nagyobb tagja, egy hím felhorkant, majd elüget. Utána a másik tíz állat.
A két dörrenés után az erdő hangjai újra fellelkesülnek. Madarak folytatják éneküket, úgymint a kürtölést pár nagy termetű növényevő, melyek akár több kilométere is lehetnek, de hangjuk éles és messze eljut. Végül minden a megszokott kerékvágásban folytatódik.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Őserdő on Hétf. Jún. 04, 2012 12:10 am

Ahogy pásztázom a környéket számomra már ismerős lényeket pillantok meg nem is olyan messze tőlem. Tudom jól, hogy tőlük pár méterre az egyik csapdám van felállítva, egy mélyen kiásott nagyobb gödör, amiket hatalmas levelekkel és gallyakkal lepleztem. A gödör nem túl mély, de elég ahhoz hogy egy nekem elegendő kisebb állatka ne tudjon kimászni onnan. Most, ahogy nézem, bizony nem esett bele semmi. Ideje lenne talán végre valamit beleterelni, hisz ha ma is türelmesen akarok felette ácsorogni és várni, talán semmit nem fogok magamnak, s már néhány napja nem ettem semmit ami kellő energiát adjon nekem egy kiadós vadászatra. Halkan figyelem őket, felmerül bennem, mi lenne ha szétválasztanám őket, talán egy idősebbet sikerülne levadásznom, de az is lehet hogy nem. A hím, aki a nyáj vezetője elég erősnek bizonyul, nem akarom bőrömet menteni. Felállok és ismét szétnézek. Csodaszép idő van a mai nap is, ahogy látom a magas fák lombjai közt tiszta az ég, sehol egy felhő sem.
Hangos dörrenés rázza meg a dzsungelt, jobban fürkészem az eget, felfigyelek a villámlásra, összeráncolt arccal próbálom kivenni, mi lehet az. Eddig soha nem láttam és nem is hallottam arról, hogy viharfelhő nélkül keletkezzen villám. Úgy döntök, ez jobban át kell vizsgálnom. Kicsiny szívemben az a naiv gondolat növekedik, talán a yautja hím jött végre értem. Ezt viszont gyorsan elvetem, hisz semmi kedvem csalódásban távozni hazafele. Felkapaszkodok egy indára, majd mászni kezdek a fa magasabb tetejére. Óvatosan haladok és megfontoltan, nem akarok leesni, mert nem biztos hogy túlélném. Miután felértem a fa koronájának legtetejére, igyekszem úgy elhelyezkedik az ágakon, hogy ne törjenek le alattam. Szétnézek a hatalmas égbolton, látom ahogy a dzsungel több száz kilométerre is elnyújtózik, messzi a hegyekre kapaszkodva, amiknek csak körvonalait láthatom. Szemeimmel valamilyen jelet vagy utalást keresek arra, mi is lehetett ez a furcsa jelenség.

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: Őserdő on Hétf. Jún. 04, 2012 7:13 pm

Néhány dögevő állat kőröz a levegőben egy pont felet, de nem szállnak le. Egy talán két kilométer lehet oda az út. A kőröző dögevőktől pár száz méterre pedig vékonyka füstcsík száll fel.
Halk kerepelés hallatszik, mintha megannyi apró égdörrenés lenne. Majd újabb. Ismét hallatszik a hangos dörrenés. Majd újra. Dörrenések és kerepelések váltják egymást. Végül már csak kerepelés hallatszik. Majd egy hatalmas robaj keretében meginognak a fák egy helyen és füst száll fel, no meg törmelék, mely elhagyta a valamilyen oknál fogva a talajt.
Újabb kerepelés, majd egy őrült üvöltés. Hangja halkabb, mint a dörrenések, de a párás levegőben messze terjed. Élet utolsó üvöltése, halál sikoly, mely a halálra ítélt torkán teljes erővel tőr ki. Eddig ismert egyetlen állat sem üvölt így.
Az erdő némán hallgatta végig a hangos előadást. Előadás végeztével, még hosszas pillanatokig csend honolt az erdőben. Végül egy kuruttyoló kétéltű törte meg a csendet. Fajtársai követték, majd más fajok is becsatlakoztak az erdő szimfonikus együttesébe.
Mintha semmi nem történt volna. A dögevők egyesével végül leszálltak arra amit kiszemeltek maguknak.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Őserdő on Hétf. Jún. 04, 2012 7:48 pm

Összehúzott szemekkel figyeltem azt a furcsa jelenetet ami előttem tárult szét. Dögevő repkedő állatok köröznek egy bizonyos pont felett, ahonnan vékonyan száll fel a füst. Azonnal kiszámítom, elég valószínű, hogy nem villám volt az, talán valami szintén kényszerleszállást szenvedett és s mint én, két évvel ezelőtt becsapódott ezen a helyen. Kissé kiegyenesedtem a fa koronájában, ahogy izgatottan néztem a helyet és azon morfondíroztam, vajon oda e menjek megnézni, vannak e túlélők. Számomra eléggé ismeretlen zajt hallottam a becsapódás helyszínéről, a dörrenések elég távol voltak ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, milyen messze lehet tőlem valójában a helyszín. Olyan egy-két kilométer, nincs is távol annyira, de eléggé ahhoz, hogy veszélyes döntés legyen elindulni arra fele. Elhúztam a számat, s dárdámat megigazítva hátamon úgy döntöttem, mégiscsak megnézem a helyet. Megkapaszkodtam az egyik vastag ágban, s már-már másztam is volna lejjebb, ahol az indák vannak, mikor hatalmas robaj terült szét a környéken, melybe a fák is meginogtak. Nem vártam a robajt, így én is megrezzentem, ismét visszanézve a távoli helyszínre. Épp láttam ahogy törmelékek repülnek szét, elég nagy lehetett a robbanás.
Hangos ordítás terült szét a párás levegőben, már biztos voltam abban, hogy vannak túlélők, de egyik eddigi általam ismert lény ordításához sem tudtam ezt hasonlítani. Mégis tónusából kivettem, ez egy segélykérő üvöltés, mely talán már-már halálsikoly. Ez ösztönzött arra, jobb lenne gyorsan odaérni s segíteni azokon, vagy azon, aki esetleg túlélte. Leugortam egy alattam lévő vastag fára s mivel tudtam szinte pontosan tájolódni, szinte nyíl egyenesen haladtam a helyszín felé. Olykor vastag ágakon rohanva, olykor indával átszökkenve egy másik fára, vagy épp ágról ágra ugrálva. Úgy mozogtam mint az itteni lények, azok melyek a fákat lakják s kicsit hozzám hasonlóak, amolyan humanoid szerkezetűek. Csak remélhetem hogy semmi útközben nem támad meg, bár olyan magason vagyok, ahol csak ezek az emberszabású lények élnek, s azok eddig egyszer sem ártottak nekem.
Ha semmi kerül utamba és nem tart fel, megérkezve a helyszínre megállok a hozzá legközelebbi fa ágán s egy árnyékos helyet kinézve magamnak leguggolok az ágon, onnan figyelve a terepet, hogy mi lehet az ami becsapódott, esetleg ha vannak túlélők azokat fürkészem. Nem akarom leleplezni magam, pont ezért maradok csendben rejtekhelyemen, mint egy ragadozó, aki csak arra vár, hogy áldozatát csapdájába tudja cserkészni, hogy utána üssön rajta.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Őserdő on Kedd Jún. 05, 2012 11:20 pm

Út folyamán csak pár Zangoid motoszkált a talajon. Céltudatosan haladó lányt jó darabig követték a talajon. Végül felhagytak ezzel. Hármuknak kevés lenne egy ekkora test. Továbbá, ha sikerülne is feljutni a termetes ágakra, akkor se tudnának akrobatikusan átlendülni az indák segítségével. Ők a talajszint ragadozói, nem a lombkoronáé. Más préda után kénytelenek nézni.

Honnan jöttek a zajok?
A hely megtalálva.
Mi volt az?
Nehéz megmondani. Úgy tűnik egy csata volt.

Ismerős exoskelton tetemek az erdőben. Két szénfekete és egy másik, más milyenebb. Ennek a xenomorphnak nincs hosszúkás koponyája. Nem az a jellemző koponyája van. Ellenben méretes sarlós karmok vannak a lábain. Egy-egy darab lábanként.
A három idegen tetem tele van sebekkel. Lőtt sebek. De nem csak a három idegen teste van itt. Egy széttépett emberi test kuporodik egyik fa tövében. Tőle nem messze egy másik, kettéharapott fejjel óriási lapulevelek közt. Az idegenek a hatalmas rejtő levelek alól támadhattak.
Harmadik embernek csak a darabjait lehet felfedezni. Valami széttépte a testét. Ez volt volna a robbanás? Ami széttépte a testet?
Füstoszlop még mindig az erdő fölé magasodik. Vékony kis sáv. Éppen hogy csak éghet a forrása.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Őserdő on Szer. Jún. 06, 2012 12:13 pm

Mint a halál árnya, úgy gubbasztok rejtekhelyemen. Csontkoponyás sisakom remekül véd a nap ellen, s arcomat is sötét árnyékba borítva takarja azt. Csupán vörös festékből készített úgymond vadász-harc festésem az, aminek körvonalait jobban ki lehet venni. Koponyám tollazata rengeteg itteni lény tollából áll, mégis úgy van elrendezve, hogy esztétikus, természetes legyen. Hatalmas sörénynek mutatkozik, ahogy vörös hajammal együtt hátamra omlik. Ennek köszönhetően olykor a nálam valamivel nagyobb lényeket is képes voltam harc közben olyannyira megfélemlíteni, hogy menekülésre fogták magukat előle. Most mégsem vagyok biztos, hogy eddigi minden tudásom és tapasztalatom elég e lesz ahhoz, hogy újonnan érkező veszéllyel szemben esélyem legyen túlélni. Ahogy nézem a tetemeket, egy régi homályos emlék cafatja tárul szemeim elé. Egy fekete lény, melynek sziszegő morgása gyakran kísért álmaimban. Lehunyom szemem egy apró pillanatra, hogy eme emléket ismét visszaszorítsam oda, ahol a helye. Elmém legmélyebb zugába. Dárdámat hátamról leakasztva fogom egyik kezemben, ébernek kell lennem, hisz ezek a tetemek gyorsan idecsalogatnak más, nálam jóval nagyobb és veszélyesebb lényeket. Nem is merészkedek lemenni a harc helyszínére. Gyomrom kicsit felfordul, ahogy a széttépett testeket nézem. Nem emlékszem arra, hogy valaha is láttam volna embernek nevezhető lényt. Mégis ahogy cafatokra tépett testét nézte ahogy ott kuporodik egy fa tövében, majd a másik, kinek koponyája ketté van harapva. Követve a nyomokat szemeimmel, azt olvasom ki, feltételezhető, hogy ezek az emberek csapdába estek. A xenomorphok nyilván a hatalmas lapulevelek közt várakoztak rájuk, hogy közelebb érjenek hozzájuk s így meglepetés szerűen támadtak. Eléggé okos taktika volt a részükről, azt meg kell hagynom, feltéve ha tényleg így volt, de egyáltalán nem vigasztal ez engem. Aggodalom homálya ereszkedik rám. Ha már itt is felbukkantak, mennyi időbe telne nekik, hogy engem is felfedezzenek? Szinte semmit sem tudok ezekről a lényekről, de ahogy testfelépítésüket tanulmányozhattam a régebben megtalálta csontokból, mozgékony és fürge lények. Ahogy tetemeiket láthatom most már, nem csak a csontokat, bizony akkor is jól gondoltam. Az emberi tetemekre fordítottam figyelmemet. Emlékeimben kutatva nem emlékeztem semmi olyasmire, ami arra utalna, hogy valaha is találkoztam volna magam-béli fajtámmal. Most, hogy látom itt őket olyan állapotban amilyenben, kicsi összeszorul szívem s enyhe szomorú érzés fog el. Lehetőségem lett volna talán csatlakozni hozzájuk, hogy elvigyenek népemhez, de ezek a tervek és remények amilyen gyorsan megszülettek, olyan gyorsan haltak is meg. Nem akartam még lemászni a helyszínre, inkább a közeli bokrokat és fákat figyeltem alaposan. Mi hogyha néhány xeno' még mindig az őserdő árnyaiba burkolva magukat a környéken lapulnak, s csak arra várnak, hogy valaki nyíltan megmutatkozzon ezen a helyen? Nem volt kedvem még meghalni. Letörtem egy kisebb faágat, majd a csatatér felé hajítottam. Figyeltem ahogy leesik kisebb-nagyobb zajt csapva, talán előcsalogat valakit vagy valamit.

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: Őserdő on Szer. Jún. 06, 2012 10:24 pm

A leeső ágat egy páfrány hasonmás levelei nyelték el. Hasonmás, bár tudatában nem igazán lehetsz, révén még arra sem emlékszel, hogy mi az a páfrány, és hogy hogyan néz ki. De a bolygón élők és a természettudományokhoz valamelyest konyítók tudják, hogy nem páfrány, csak hasonlít a földi megfelelőjére. Páfrányok spórákkal szaporodnak, nincsenek virágaik. Márpedig ennek türkizkék szirmú virágai élesen megtörik az avar egyhangú barnaságát.
A levelek alól csak egy kis szőrös állat ugrott ki. Zihál, hiába lapult a levelek alatt. Lehetséges, hogy még az idegenek által keltett sokk alatt van. Rémülten néz kőrbe, majd kénytelenül a hatalmas fák földből kilátszó gyökerei alatt keres menedéket.
Ezen felül semmi nem reagált a mozgásra. Ellenben más is érdeklődik a csatatér felől. Egy és féltonnás a súlya, mégis nesztelen az a kétlábú ragadozó mi szélirányból érkezett. Hüllőszerű, bár állandó önszabályozó testhőmérséklete alapján nem az. Fajtájának átlagos méretű példánya. Szemei fölött szarvakkal ékesített tömzsi fejét ide-oda billegtetve nézett körbe a csatatéren Elsőre megőrült az ingyen élelemnek, de hamar észrevette az idegen tetemeket is. Hangosan felhorkant, indulat és düh érződött hangjából. Sarkon fordult és komótos léptekkel távozott. Úgy tűnik még a halott idegeneket is elkerüli.
Úgy tűnik a dögevők nem fogják kedvelni a dzsungel eme menüjét.

A szemlélődő gondolatokat egy ismeretlen hang zavarja meg. Valami nem élő tárgy vetít árnyékot az erdőre. Egy UD-4L Cheyenne leszállóhajó. – De honnan tudhatnád a nevét? Mégis tudod. Előbukkant.
Falak fémből készültek, sárga mechanikus ember vezette gépek szerelik épp fel rakétákkal. A hangulat jó. Katonák viccelődnek egymással. Talán utoljára.
Emlékeket egy fémes sikoly szakítja meg. Fák közt két sötét árny rohan arra amerre a gép szállt. A füstoszlop fele.



Ez ama lény lenne, amit láttál.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: Őserdő on Csüt. Jún. 07, 2012 3:27 pm

//Valami miatt a képet nem látom//

Leesik a vastag ág és megtáncoltatja a nagy levelű növényt. Csendben figyelem mi lesz ebből, de a végén csak kiderül, hogy egy szőrös, aprócska rágcsáló talált ott magának búvóhelyet, s én voltam az, ki elzargatta onnan. Kicsit még néztem ahogy a fák hatalmas gyökerei közt keres új menedéket.
- Ne haragudj kis barátom... - gondoltam magamban enyhén sajnálkozva. Nem épp erre számítottam, így kicsit csalódott voltam a végeredményből, de másrészt meg is könnyebbültem, mikor semmi más nem bukkant elő a közeli bokrokból vagy a fák koronáiból.
Undorító, avagy inkább kellemetlen szagot hozott nekem a szél orromba. Kicsit jobban szaglászva szinte azonnal felismertem, hogy olyan lény közeledik felém, ami roppantul veszélyes. Nehéz teste és vérszomjas természete nagyon sok itteni lényre nézve halálos. Még nem tudtam pontosan, melyik fajta kétlábú nagy, pikkelyes lény fog előbukkanni. Lehet pont az, melynek két szarva van a fején, vagy a másik, mely hozzá hasonló, csak annak fején nincs eme két díszítés. Nem hagyott magára sokáig váratni. Érezte ahogy nehéz léptei alatt enyhén remeg a föld, s ahogy közeledett, úgy kezdett szép lassan elhalkulni a környezet is. Azonnal gondolhattam volna, hisz ez a példány inkább dögevő, nem nagyon szeret vadászni. Nyilván a vér szaga és a csatazaj csalogatta ide. Még jó hogy szélirányból érkezett, még a végén engem is megérezne, ami nem lenne számomra a legkellemesebb. Figyelem őt, ahogy lehajol a tetemekhez, szaglászza őket majd izgatottan, bosszúsan horkant fel. Ez a viselkedés kicsit meglep, ahogy felemeli fejét s távozik ugyan olyan nesztelenül, mint ahogy érkezett. Csupán a föld lágy rengése volt az, ami elárulhatta őt, de nagyon sok hatalmas testű és nehéz lény él itt, így erre már viszonylag a természet hozzászokott. Hatalmas teste eltűnt a sűrű növényzetben, s ismét visszatért a békés nyugalom. Azaz csak hittem...
Egy hatalmas árny kúszott fölém, eltakarva a napot. Azonnal felkaptam fejem, hogy megnézhessem, mi lehet ennek az oka. Számomra ismeretlen zaj, egy madár talán? Egy új fajta lény, mely itt lelte otthonát? De szárnyait nem mozgatta, s a légáramlattal szembe könnyedén suhant. Egy UD-4L Cheyenne, jutott azonnal eszembe. Meglepődve saját magamon, már-már kezdtem azon gondolkodni, honnan is tudom én ezt. Egy érdekes sikoly ütötte meg fülem, teljesen kizökkentve gondolataimból. A hang irányába nézek, s már látom ahogy két fekete árny rohanva indul meg a gépezet felé. Ahol gép van ott emberek, ahol emberek ott...
Nem is kell ezt a gondolatmenetet végighúznom, pontosan tudom mit fogok csinálni. Dárdámat ismét hátamra vetem, hogy sokkal kényelmesebben és biztonságosabban tudjak mozogni. A fákon ugrálva vagy épp rohanva követtem őket, hogy viszonylag egyszerre érjünk oda, ahova tartanak. Tudtam jól, ha ismét lesből fognak támadni, nekem közbe kell avatkoznom.
Ha netán elérjük a célpontot, s ők ismét lesből akarnak támadni, vagy ha ne is lesből, de támadni, én azonnal dárdámat leakasztva már lendítem is az egyik lénybe, hogy ezzel átszúrva testét a halála hírét hozzam magammal. S ilyenkor csak reménykedek, hogy többnyire mindig pontos találatom, nem veszíti el célját ilyen kritikus helyzetben.

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: Őserdő on Csüt. Jún. 07, 2012 10:54 pm

Az idegenek végül eltűntek. Nem mentek el, itt vannak, de nem lehet látni, sem más érzékszervvel felfogni, hogy hol lehetnek. Ám ami az uticéljuk volt, arra nem számíthattál.
A tisztást már régebbről is ismerted, ám most idegen dolgok éktelenkedtek rajtuk. Sátrak, földi járművek, egy helikopter és az UD4-es. Az APC már kigördült belőle. A tábor közepén tűz lobog, ettől származik a füst. Az egész tábort 2 méter magas fémdrótos kerítés veszi kőrbe. Helyeként egy kis tábla található rajta egy villám jelzéssel. A szögletes tábor kerítésén mind a négy oldalon van egy kapu. Ám több mint biztos, hogy csak belülről lehet kinyitni.
Az APC és a katonák is ismerősök. Mármint maguk a személyek nem, hanem a páncéljuk és a fegyvereik. Idegenek nem mindenkit öltek meg, még számos táborlakó él, bár érződik a félelmük.

A tisztás szélén pár bokor megmoccant. Néhány idegen helyet változatot. Vártak. Akkor sem lendültek támadásba mikor két „táborlakó” kik feltehetően vadászok, kiléptek az egyik kapun négy katonával nyomukban. Egyik mellet egy kb. derékig érő tollas állat ment, ismerős. Nem egy ilyet láttál már a dzsungelben. A hat védtelen emberre sem támadtak az idegenek. Kivárnak.
A hatos csoport úgy tűnik a csetepaté helyszíne fele tart…




//kép terén a szövegre kattints, mert az egy link//


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: Őserdő on Szomb. Jún. 09, 2012 8:43 pm

Úgy suhantam a lombos fák árnyaiban mint egy láthatatlan gondolat. Gyorsan, csendben, észrevétlenül, legalább is így érzékeltem mikor az idegeneket követtem. Nem is tartott olyan sokáig, mire megérkeztünk a helyre, ahová tartottak, s én álmaimban se gondoltam volna, hogy ilyen látvány tárul szemem elé. Egy tábor. Emberekkel és gépekkel teli. Egy tábor, melyet valamilyen kerítés vett körül. Hirtelen néhány emlék suhant végig agyamon, ahogy fokozatosan kezdtem érezni, ismerem én bizony ezeket az embereket, azaz inkább csak a felszerelést és a járműveket, azokat a fegyvereket amiket maguknál tartanak. De honnan? Honnan ismerhetem én mindezt, ha saját nevemre, azaz igazi nevemre sem emlékszem. Mi történhetett azon a napon, mikor idekerültem? Minek köszönhettem azt, hogy minden emlékem nyomtalanul tovatűnt? Nem tudtam. Fogalmam sem volt. De valami belül mégis azt súgta nekem, ha itt maradok, az emberek közelében, minden fokozatosan talán kivetődik. Bár apró darabokban, de kivetődik elmémben, s én emlékezni fogok. S majd utána eme apró emlékeket ha összerakom, lesz egy teljes kép, aminek köszönhetően én emlékezni fogok. Mindenre. Talán...
Szemeimmel mohón fürkésztem az embereket, ahogy beszélgetnek avagy ide-oda mennek, teszik és veszik dolgokat, ahogy a tábor körül sürögnek és forognak. Tele volt élettel, élni akarással. Legszívesebben én is lementem volna közéjük, elvegyültem volna, hogy közelebbről szemlélhessem, hogy érezzem őket magam körül. Szívemben dobogott a vágy, s már-már lemásztam a fáról, mikor neszre lettem figyelmes. Felkaptam fejem s azonnal szétnéztem. Észrevettem ahogy az idegenek alattam helyet változtatnak. Kellemetlen rémület fogott el, mikor szemem sarkába egy kisebb-nagyobb embercsapat indul talán felfedező útra, egyenesen az idegenek felé. Dárdámat jobban megszorítva szinte éreztem ahogy támadni fogok, de végül mégse, hisz az idegenek nem támadták meg őket. Vártak.
Összeráncolt homlokkal, értetlenül figyeltem őket. Miért nem támadnak? Talán túl kevesen vannak az emberi csapatra s megvárják amíg több idegen társuk nem csatlakozik a mészárláshoz? Ezt nem hagyhatta annyiba. Valahogy fel kellet hívnom rájuk a figyelmet, hogy az emberek még időben lecsaphassanak rájuk. S támadt is egy ötletem. Két kezemet szám elé összekulcsolva helyeztem s mély, üvöltéshez hasonló hangot adtam ki. Annak a két szarvú lénynek a hangját, mellyel a mai nap folyamán találkoztam a tetemeknél. A hang bár imitálva volt, mégis messzire elhangzott. Hosszú volt és agresszíven hangzott. Mikor abbahagytam, lenéztem a terepre s próbáltam kiszúrni, mennyi idegen is lehet a közelben. Valamint a kis csoportot is szemmel tartottam, mindaddig amíg el nem tűntek a sűrű növényzetben. Feltételeztem hogy a csata helyszínére mennek.

Felhasználó profiljának megtekintése

13 Re: Őserdő on Vas. Jún. 10, 2012 9:15 pm

A csapatot a hangra az egyik „vadász” megállította. Idegesen pillantott kőrbe, fegyverét erősen markolva. Majd az általad imitált hangra válasz is érkezett az erdőből. A lény egy kilométeren belül lehet. Hűséges falkakötelékben élő ragadozó. Bár a falkatagok gyakran magányosan vadásznak. Idegen falkából valót ellenben nem tűrnek meg a területükön. Az erdő több pontján is bömbölve adták egymás tudomására a méretes bikagyíkok, hogy nem tetszik nekik a jövevény vékonyka hangja. Agyuk nem túl nagy, így nem is sejthetik, hogy csak egy náluk kisebb emlős lény imitálta a hangot.
Ennyi elég is volt, hogy az idegenek visszább húzódjanak a sűrűbb levelű bokrok közé. Bár ama nagy ragadozó tart az idegenektől, azért az idegenek is tudják, hogy többjükkel is képes lenne elbánni mire a sav végezne vele. Ennek ellenére nem mondtak le tervükről. A szél az emberek szagát az idegenek fele fújja. Így hiába van ama kis tollas sarlós karmú állat az emberek mellet, nem érzi az idegenek szagát. A dzsungelben pedig tömérdek nesz nyomja el az óvatos idegenek hangját.

A csatározás színhelyéhez érve egy ember kivételével mindegyik elszörnyed. Az idegenek az emberektől 20-30 méterre elkezdték kőrbe venni őket. Ami nem mást jelent, minthogy a szélirányból is támadni fognak. Ám ezzel a kénes bűzüket a szél az emberek felé fújta. Rothadás szaga minden napos egy erdőben. Egy gyakorlatlan ember nem tudná egy nagy rothadó tetem szagát megkülönböztetni egy idegen szagától, amennyiben a szag hígul a levegőben. Ellenben egy jó szaglású ragadozó igen. Tollas ragadozó felrikoltott az emberek mellet. Feltehetően az a gazdája, aki nem szörnyedt el a látványtól, hisz ő szolt hozzá valamit, majd azonnal pásztázni kezdte az erdőt fegyverével. Többiek is így tettek. Nem azok az idegenek indultak meg, miknek a szagát érezhették. Így hátba támadták őket.

Öt idegen rontott ki a sűrűből. Élükön a feltételezhetően a vezér példány, nagyobb mint a többi és hegek tarkítják a lágyabbnak nevezhető részeit. Az egyik vadásznak laza mozdulattal tépte ki testéből jobb karját, és hogy ballal semmiféle káros tevékenységet ne hajthasson végre, egyszerűen csak leharapta az arcát.
A katonák rutinosak voltak. Vagy inkább csak betanulták az egészet. Nem kockáztattak meg fej vagy test lövést. Térdüket lőtték el a lényeknek. Ám érezhető volt a pánik közeli hangulat. Fákról egy lény vetődött a tollas ragadozó gazdájára. Ám az nem lőtt. Megragadta a kinyújtott nyálkás karokat és a lény lendületét kihasználva terelte röppályáját új irányba. Az idegen ama fának csapódott melynek tövében az előbbi csatában elhunyt ember feküdt. Beletelt neki pár percbe mire visszanyerte eszméletét, persze ha ezeknek van egyáltalán olyan.

Mindez, olyan hirtelen. Közbeavatkozási idő? Itt olyan nincs. Főleg mikor az ember rájön, hogy mindvégig Ő róla is tudtak az idegenek. És bár, nem miatta rohantak csak páran rá a katonákra, de mégis foglalkoznak a kis dzsungellakó ügyével. Legalább még hat idegen vár szélirányban. Eredetileg nyolc volt. Ama két hiányosság pedig vadul mászik fel ama fa törzsére, aminek lombjai közt megbújsz. Gekók elbújhatnak az idegenek mászó képessége mögött. Magas fa, idő míg felérnek. Feltéve, ha pár másodpercet lehet időnek nevezni.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

14 Re: Őserdő on Vas. Jún. 10, 2012 11:15 pm

Kiadtam a hangot és messzire elnyúlt az erdőben. Jóval messzebbre mint gondoltam vagy akartam volna. Szemeim elkerekedtek és szívem kihagyott egy dobbanást, mikor hallottam, válasz érkezett. Egy, majd több. Mély, hangos válaszok, melyekből éreztem, általam imitálta kétszarvú lények azt hiszik én is egy vagyok fajtájukból, ki területükre behatolt. Nem pont ezt akartam, sőt, egyáltalán nem ezt. De a természet kiszámíthatatlan, ezt már rég megtanultam, lehet ebből is hasznot húzok majd, elűzik az idegeneket talán. De ez is csak egy feltételezés, amiben egyáltalán nem vagyok biztos. Mélyen veszem a levegőt izgalmamban.
Nézem az idegeneket, akik szintén mint az emberek felfigyeltek ezekre a hangokra. Mozgolódnak helyükön, reménykedem hogy a hatalmas dög lények hangja hallatán visszahúzódnak. Ahogy látom így tesznek, de nem sokáig, s mégis kitartanak eredeti tervük mellet. Az emberek bár éberek, nem hiszek abban hogy észreveszik őket. Pont szélirányban vannak, az idegen orrába csapja szagukat a szél. Hiába van velük az a tollas kis valami, esélytelen minden. Egyáltalán nem tudom felfogni, hogy élhették túl az emberek mindazt ami körbeveszi őket életük során... Ismét egy terv majd...
Elszörnyedve látom ahogy az idegen körbevették őket s más irányból támadtak nekik. Az egyik ember arcát kiharapja, kitör az úgymond káosz. Az emberek mégis jól tartva magukat védekeznek s felveszik velük a harcot. Dárdámat kezemben már szorítom és bemérem az egyik idegent, mikor észreveszem, hogy erre már nincs időm, sok lehetőséget eljátszottam hogy segítsek rajtuk.
Szemeimben sokkal nagyobb szörnyűséget pillantok meg, két idegen egyenesen felém vette az irányt. Lehet túlszámoltam magam, olyan magabiztosan közelednek, mintha egész végig tudtak volna rólam is. Szemükbe néztem és már éreztem azt az indulatot ami elfogott minden vadászatnál, amikor egy olyan lénnyel néztem farkasszemet, akinél kérdéses lenne túlélésem. Hangos ordításom félig-meddig olyan volt mint azok kétszarvú hangja, akik itt élnek. Ellenfeleim megfélemlítésére és saját vadász ösztöneim felhergelésére.
Dárdámat megfogva azonnal a hozzám legközelebbi idegenbe próbáltam mélyíteni, megcélozva fejét, ha sikerül a száján keresztül nyomnám testébe. Ha ez sikerül, előhúzom a tőrömet és azzal fogok tovább harcolni. Ha farkukkal támadnak és még nem sikerült az egyiket dárdámmal leszúrni, azzal próbálom hárítani a támadást és csak utána az idegen testébe mélyeszteni a dárdát.
Ha sikerül megölnöm őt, a tőrömet előrántva ugrok a másik felé, megpróbálva leszúrni vagy levágni őt, természetesen ha farkával támad igyekszem azt szabad kezemmel esés közben megragadni, vagy bármilyen más módszerrel védekezni támadása ellen.


//Elnézést ha valami nincs jól leírva vagy nem lehet felfogni, csak még nem volt részem harcos kalandban...//

Felhasználó profiljának megtekintése

15 Re: Őserdő on Szer. Jún. 20, 2012 9:56 pm

Alien pengéből készült lándzsa átjutott a nyitott állkapcsok közt, ám a lény tudta, hogy ami saját akaratán kívül érkezik a szájába az nem jó dolog. Megpróbálta elrántani a fejét ám a lendülettel érkező lándzsa így is elvágta a bal szájizmait. Alsó állkapcsa baloldalt gyengén csüng. Fatörzsre fröccsenő sav elkezdte átrágni magát a fatörzsén. A xenomoprh ráharapott a lándzsára és megmarkolta. Ám valamiért a hátsó lábaival elengedte a fát. Fájdalom miatt? Csak ő tudja, de ez ordas hiba. Fogai közül sikoly szállt miközben lezuhant. Kitépve kezeid közül a lándzsát.
Lendülettől egyensúlyod veszted, ám egy méretes faág álja utad. Közel egy métert, ha eshettél, de eme helyzetben egy öröké valóságnak tűnt. Láttad a másik idegen karmos mancsát, ahogy feléd kap és csak pár centivel voltak a karmok az arcodtól. Majd azt, hogy golyók csapódnak a lénybe és holtan zuhan alá.

Lenti emberek felfigyeltek a fán lévő idegenre és lelőtték. Ám a csata nem ért véget. Az idegenek a sűrűben vannak. Nem vonulnak vissza, de nem is támadnak újra…


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

16 Re: Őserdő on Pént. Jún. 29, 2012 6:26 pm

Szemeim elkerekednek ahogy a xenomorph megragadja lándzsámat, nem gondoltam volna hogy leszek olyan sikeres és egyenesen a pofájába nyomom fegyverem, de tudom jól hogy ezzel elvesztettem számomra leghatékonyabb fegyverem. Amíg halott testben vész oda, ezzel megmentve életem nem nagyon bánkódik miatta fejem, legfeljebb készítek magamnak még egyet, nem hinném hogy ezzel már bármit is tudnék kezdeni. Szemeim előtt látom ahogy a xeno alsó állkapcsa csüng helyéről, billeg jobbra-balra, de csak nem akar helyéről végleg megszabadulni.
Szívemben öröm dobban ahogy a xeno sikító hangja elérkezik fülembe, s zuhanva esik le a fáról. Ki tudja, talán én, talán az esés, de az is lehet hogy mindkettőnek köszönhetően végleg megdöglik. Hallom a maró sistergést, mely egyre jobban vájja magát a fába s én tudom hogy ez sem jelent jót. Mégis alig van időm felmérni a helyzetet, saját támadásom lendületétől érzem ahogy zuhanok. Talán a feneketlenségbe esek, vagy annál is mélyebbre? Én ezt hirtelen nem tudhatom, majd a másik xeno aki mintha csak most venne észre engem, vagy talán én őt, felém billenti karmos karját hogy támadjon, de szerencsére nem talált el.
Testem egy vastag ágnak ütközik, és én érzékelem hogy még mindig az fán vagyok. Fegyver ropogása, a másik xeno is leesik holtan a magas növényzetbe. Az emberek felé csak biccentek köszönet képen ha észrevesznek engem, ami több mint nyilvánvaló, elvégre engem támadott a xeno. Ismét körbenézek a terepen, látom ahogy ezek a lények még mindig ott lapulnak a sűrűben, kezemmel mutatom nekik az irányt amerre vannak és hogy kb mennyien lehetnek, már amennyit képes vagyok összeszámolni.
Úgy döntök már nincs értelme a lombok közt lapulni, a xenok így is tudnak rólam, nagyobb biztonságban lennék az emberek közt. Xenofarokból készült tőrömet előveszem és fogaim közt megtartva indulok le gyors mozdulatokkal a fáról.
Ha netán ismét támadás érne minket tőrömmel támadok vagy épp védekezek, attól függ hogy milyen helyzetbe kerülök.

Felhasználó profiljának megtekintése

17 Re: Őserdő on Szomb. Jún. 30, 2012 11:30 am

Fáról való lecsúszás még rendben. Ám a tövében csúnya meglepetés ér. Ketté tőrt lándzsa ott haver a fa tövében. Néhány idegen foggal egyetemben. Az idegen túlélte a lándzsát, a zuhanás pedig számára csupán csak egy pihe-puha ágyba való huppanást jelentett.
Lövések elhalkultak. Három katona és a tollas lény állja még a sarat. Az idegenek ellenben felhagytak a támadással. Egyen lőre. Neszek alapján még itt van legalább fél tucat meglapulva a sűrű növényzetben.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

18 Re: Őserdő on Szomb. Júl. 07, 2012 2:06 pm

Leérek a fáról és szinte elszörnyedek, mikor az általam leszúrt xeno ott lapul még élve. Felszisszenek bosszúsan, nem volt elég a támadás, túlélte ez a szemét dög, mi több még a lándzsámat is eltörte. Bosszúságom hamar alábbhagy, a fa tövében ott hever fegyverem, melyet ha tudok azonnal fel is kapok, így már két bár rövid, de még mindig használható fegyverem van. Két xeno farok, melyeken nem fog a sav, ez az egyetlen úgymond "előnyöm", melyet még bár nem tudom hogy, de biztos ki fogok használna ha netán harcra kerül a sor.
Figyelem a xenokat, melyek még ott lapulnak a közelben, még nem támadnak, de én nem adok a véletlenre, tőrömet védekezésre, míg a lándzsám maradékát támadási helyzetben tartom. Elég gyors vagyok ahhoz, hogy időben tudjak védekezni, lassú léptekkel indulok el a megmaradt emberek felé, akik még állják a sarat.
Úgy látszik furcsa lényeket hoztak magukkal azok a furcsa villanások, melyek miatt most kénytelen leszek felhagyni úgymond "nyugodt" életemmel és saját fajtámhoz csatlakozni, csak hogy túléljek. Nem mintha ennek nem örülnék, elvégre oly hosszú idő után enyéimmel leszek, csak először éljük túl ezt a csetepatét. Intek az embereknek, hogy merre vannak még xenok, és várom hogy ők hogyan fognak reagálni.
Ha támadnak a xenok én védekezni fogok természetesen mindkét megmaradt fegyveremmel.

Felhasználó profiljának megtekintése

19 Re: Őserdő on Hétf. Júl. 09, 2012 4:50 pm

Nem tagadni az egyik vadászra hasonlító életben maradt rémületében majdnem meghúzta a ravaszt mikor feltűntél a sűrűből. Szemében zavarodottság és félelem csillámlott. Túlélő három katona tanácstalan. Nem számítottak rád. Végül a tollas lény gazdája felfigyel, hogy a lény ugyan arrafele jelez, amerre mutatsz. Végül kiadta a parancsot.
- Lőjetek arra, amerre mutat!
Legalább párat, ha nem is öltek meg, de megsebesítettek. Fegyverropogásba az idegenek sikolya vegyül. Fegyverek elhallgattával az egyik katona bizalmatlanul kérdezi meg:
- Ki a frász vagy te? És honnan tudtad, hogy hol vannak?
- Nincs időnk fecsegni. A bogarak visszavonulnak. – Pillant le a mozgásérzékelőjére, minek pityegései egyre jobban halkulnak, majd mégis egyre jobban erősödnek. – Mia… ez két nagy folt, ezek nem bogarak. Ezek… Társaságunk lesz.
- Carnotarusok? – Kérdi a vadász. – Azok hangját hallottuk mikor elindultunk.
- Mozgás vissza a táborba. Most!
- De a halottak, uram!
- Dínó eleség akar lenni? Gondolom nem! Most pedig fusson, mint egy bolond! – Másik katona felé fordul. - Tizedes! Könnygáz gránátot biztosítson ki és dobja el!
A katona bólint, majd két gránátot dob el, egyiket arra amerről a két állat jön, morgásukat már hallani lehet. Másodikat a csatatéren ejti el. Majd karodat megmarkolva maga után húz. A gránátok pukkannak majd, könnyfakasztó gáz kezd szivárogni belőlük.
- Futás! – Ordítja neked.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

20 Re: Őserdő on Hétf. Júl. 23, 2012 11:14 am

Kicsit én is meglepődök azon hogy a katonák meglepődnek érkezésemen, azt hittem látnak engem és hogy tudják, én is itt vagyok, de ezek szerint nem. Az egyik katona arcán látom, majdnem meghúztam a ravaszt ijjedtségében, nem vehetem zokon, de reménykedem nem ellenség ként fognak rám tekinteni, hiszem megmutattam nekik, merre vannak a xenok. Tűz ropogása üti meg fülem, majd a xenok éles sikítása, undorító hangjuktól megborzongok és kiráz a hideg is, soha életemben nem hallottam ennél félelmetesebbet. Rémálmok. Igen, így fogom őket hívni, hisz az én rémálmomban is az a hidegkirázó xeno sikítás, ami szinte minden éjjel újra és újra előjön.
- A fáról láttam őket - válaszolom egyszerűen annak a katonának aki feltette a kérdéseket, de még nem igazán vagyok hajlandó válaszolni arra, hogy ki vagyok, elvégre most nincs idő arra hogy ismerkedjünk és csevegjünk. Mint ahogy én, erről egy másik katona is így vélekedett, de szavaiból kivéve észleltem hogy valami még mindig nincs rendben. Carnotaurusok? Az mi lehet? Eszembe jut hogy alig pár perce az egyik hatalmas hüllő hangját engedtem szabadjára s kaptam is rá választ, lehet pont ezek fognak idejönni? A katonákra nézek, ahogy visszavonulóra fogják. Hát ennyire félnek azoktól a hatalmas lényektől? Tény hogy én is tartok tőlük, de nem szokásom megfutamodni ha még dolgom van a környéken és ők felbukkannak.
- Elég ha felmászunk a fákra... - javaslom nekik, elvégre ezek a hüllők nem tudnak fára mászni és ha elég magasra jutunk, akkor esélytelen hogy észrevegyenek minket. Füst száll fel, nem igazán értem hogy miféle varázslat lehet ez, de utána felvillan elmémben: könnygáz. Honnan tudom ezt?! Merül fel elmémben. Nem tudok ezzel foglalkozni, hiszen már a karomat megragadva húz az egyik katona, s én hallgatva rá futásnak eredek velük együtt.

Felhasználó profiljának megtekintése

21 Re: Őserdő on Szomb. Júl. 28, 2012 3:36 pm

Még hallani lehet, ahogy a két méretes ragadozó prüszkölni és mély hangjukon vonyítani kezdenek a könnygáztól. Vajon hullajtanak könnyeket, vagy képtelenek rá? Mindenesetre hallani lehet, hogy a könnygáz megtette a hatását.
Végül a kis menekülő csapat megállt. Az erdő nem neszezett. Ám a raptor sem jelzett, hogy baj lenne. Az erdő is ugyanazt csinálja, mint a katonák és a vadász. Figyel és vár. Végül elvétve meg-megszólal valami madár szerűség. Aztán az egész erdő rázendít a napi szimfonikus előadásra.
- Na jó! – Nyögi ki végül az egyik katona lihegve. – Ki a frász ez a lány?
- Az egy jó kérdés. Én arra tippelek, hogy mikor Machiko forradalmat csinált, akkor a lezuhant űrhajó egy meg nem talált túlélője. – Mondja a vadász.
- Akkor halljuk, ki vagy. Jelenleg nincs közelben idegen, sem ragadozó. Szóval rá érünk. – Mondja, a raptor gazdája.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

22 Re: Őserdő on Csüt. Aug. 02, 2012 1:25 pm

Fülembe eljut a hangos prüszkölés, majd a vonyítás, melyet a két hatalmas lény képez ki torkából. Olyan mintha sírnának, már párszor halottam ezt a hangot, ámbár igaz, nem teljesen ugyan ebben a hangnemben. Akkor képezték, amikor szomorúak voltak, legalább is én úgy gondoltam, valahányszor elvesztették kölyküket, melyet egy kisebb ragadozó, vagy ragadozók terítettek le, valahányszor magára hagyták fiatal utódjukat. S már oly sok éven át, hogy itt vagyok, ebben a hatalmas dzsungelben, megtanultam, mindennek aminek dobog a szíve, vannak érzései. Lehet, hogy csak saját fajtája, vagy maga iránt, de vannak, elvégre ha nem lennének, ők sem létezhetnének. Túlélési ösztön, ez minden itt élő lényben megvan, úgy mint benne is. Egy érzés, mely hajt minket előre minden nap, minden helyzetben. Ők is talán a zajra lettek figyelmesek, vagy az én hívásomra, nem szeretném megtudni, a lényeg hogy kíváncsiak voltak. Vagy talán éhesek...
Megálltuk megannyi lépés után, alig bírtam figyelni, merre is haladtunk. Eléggé eltávolodtam otthonomtól, vagy inkább az otthonomnak nevezett rejtekhelyemtől. Sosem tettem még így, azok évek során, hogy én itt vagyok. Talán pont ezért nem akadtam rá semmilyen emberre? Lehet hogy ők mindvégig itt voltak, itt táboroztak, pár mérföldre tőlem és én nem találtam meg őket? Talán igen, talán nem. Az is lehet hogy csak most jöttek, velük együtt az idegenek, melyekkel eddig csupán csont formában találkoztam. Nem lihegtem, mozgékony testem hozzászokott az ilyen futáshoz, sőt, volt hogy sokkal rosszabb és nehezebb körülmények között rohantam, hátam mögött egy hatalmas lénnyel, mely fel akart falni.
A katonákra nézek, hüllő koponyámat nem veszem le fejemről, arcomat bár kissé takarja, mégis jól látni, ahogy vörös arcfestés tündököl rajta. Harci festés vagy sem, inkább a lények miatt csináltam, hogy új, számukra ismeretlen lényt alkossak, kitől félni kell. Lassan végignézek a katonákon, próbálom őket besorolni, ki milyen jellem lehet, esetleg milyen a bőrük színe, mennyire lehetnek edzettek. Ahogy az idegenek elhalkultak, úgy a dzsungel lassan visszatér szokásos zajához, számomra inkább énekhely, mely az életet hirdeti. Hallgatom ahogy a katonák próbálnak rájönni, ki is lehetek. Csendben elemzem amit mondanak, valójában én magam sem tudom, mit válaszoljak nekik, végül úgy döntök, elmondom úgy, ahogy érzem.
- Essen Xajo a nevem. Néhány éve egy idegen lény elől megmentett egy predátor, de kényszerleszállás miatt ki kellet hogy rakjon ezen a bolygón. A mentőkabinom meghibásodott és nem emlékszem többre. Néhány mérföldnyire van a búvóhelyem - mutatok abba az irányba ahonnan jöttem - jelenleg arra várok hogy ez a predátor visszajöjjön értem és elvigyen oda ahova eredetileg szándékozott vinni. Ti vagytok az első emberek akikkel találkoztam - fejezem be végül mondanivalómat. Körbenézek a dzsungelben, tudom már tapasztalatból, hiába mi nem látunk semmilyen lényt, attól még más ragadozó láthat minket. Nem szeretek csak úgy ácsorogni egy helyen, búvóhely nélkül, ezért kellemetlen érzéssel figyelek minden bokrot és fát.

Felhasználó profiljának megtekintése

23 Re: Őserdő on Kedd Aug. 21, 2012 8:33 pm

Az emberek némán hallgatják végig a történetet. Végül a vadász felröhög. Miután kiröhögte magát miközben a katonák némán álltak, megszólalt:
- Azt csak várhatod kislány! Az a zöldvérű csak azért mentet meg, mert itt lent a bolygó felszínen Bakuub szövetséget kötött Machikoval, plusz gyerek voltál. Legtöbb predator nem is foglalkozott volna veled. Te azon a hajón lehettél, ami őrült módon próbált elmenekülni a csatározásokból pár gazdag seggfejjel és azok családjával, no meg az akkori vezető pár beszart emberével. Ami igaz, hogy fellógott oda pár xenoborg. Az a zöldvérű vagy már nem él, vagy nem érdekelte, hogy továbbá mi lesz veled. Úgyhogy azt ajánlom ne táplálj hamis reményeket. A városban majd Attila biztos utána néz, hogy ki lehetsz a valóságban.
- Persze ahhoz élve kell oda eljutnotok. – Szól közbe a körszakállas tengerész.
- Mi az, hogy „jutnotok”? Jutnunk nem?
- Ugyan már. Nekem a Berserker osztagot kell felügyelnem.
- Előbb ahhoz kell a fészek helye. Nagy ez az erdőség. Lehet fák közé építve, vagy egy barlangba.
- Vagy a lezuhant hajóba. – Szólal meg egy másik katona.
- Nincs itt a lezuhant hajó. Műhold képen láttuk volna.
- És mi van az örök esős területtel? Azzal a völgyel a hegyek közt ahol állandóan esik és a felhők miatt nem látni semmit. Tudtommal ott három éve még rendes erdő volt rendes időjárással.
- Meglehet. De oda repülő kell. Erdőn átvágni veszélyes, plusz drága. Nem olcsó nagy tömegben állatokat klónozni.
- Minket az nem érdekel. Idegeneket akarjuk kiirtani. Visszamegyünk a táborba, megérkezik az erősítés és holnap megnézzük a völgyet. Ennyi. Igaz, főhadnagy?
- Igen. Este kell majd figyelni, azok a dögök tudhatják, hogy hol vagyunk. Addig nem adhatok zöld jelzést, míg nincs meg a fészek. Na akkor lóduljunk, mert még megesznek minket.
Ezzel a kis csapat a tábor fele vette az irányt. Mint civilt a menetoszlop közepén tartva…


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

24 Re: Őserdő on Vas. Nov. 04, 2012 9:40 pm

Kellemetlenül esik amit a katona mond arról, hogy nyilván nem is jön vissza értem a yautja. Mi az hogy nem jön vissza? Mit tudhat ő erről? Semmit! Egyáltalán semmit! Nem volt ott és nem élte át azt amit én. Ez éltett engem annyi hónapon át, ennek köszönhetően képes voltam túlélni, mert volt miért. Most hogy ezt így kimondja, érzem ahogy egy teljes, működő világ ömlik össze bennem. Mintha kezeivel kitépné a szívem. Hidegség és kellemetlen szorongás fut végig rajtam. Mit tudhat ez erről... Semmit. Ezért nem is fogok vele foglalkozni.
Halkan felsóhajtok, túl sokáig időzünk egy helye, hamarosan leszáll az este és ezek a mocskos lények olyan sötétek mint az éjszakai árnyak. Legjobb lenne visszatérnem saját otthonomba, de nem hiszem hogy ezek a katonák engedni fogják.
- Uraim, elnézést de én is itt vagyok, és ha rám hallgatnak, hamarosan este lesz, ilyenkor irdatlanul veszélyes az erdő. Főleg hogy ezek a dögök olyan sötétek mint az éjszaka. Szinte lehetetlen lenne őket látni. Jobb lenne ha visszatérnének oda ahonnan jöttek és engem is hagynának hazamenni. A hajó amit keresnek, azt nem fogják megtalálni. Higgyék el nekem, én is kerestem, de nincs sehol. Csak az én mentőkabinom maradt még úgy-ahogy egyben és volt az egyetlen dolog ami itt landolt, ezen a bolygón - magyarázom nekik, de nem hiszem hogy rám fognak figyelni, sőt, teljes mértékben biztos vagyok benne hogy elhagyják a fülük mellett. Átvágni az erdőn gyalog kész öngyilkosság, legalább is ami a földön lévő közlekedést illeti. De a fák...
- Tudom melyik helyre gondolnak. Bár nem jártam ott, de messziről láttam. A repülő elég feltűnő, főleg hogy az égen hatalmas lények repkednek amik szívesen szétcincálnák magukat. A földön szintén ez a helyzet. De ha a fákon közlekednének, az már más dolog. A fák elég jók ami azt illeti. Elrejti magukat az égiek és a földiek elől. A fák lakói nem fogják magukat bántani. Ismerek egy viszonylag biztonságos utat... Ha gondolják holnap elvihetem oda magukat - ajánlom fel nekik, miközben körbezárnak engem és elindulunk a táboruk felé. Jó lenne visszamenni az otthonomba, de tudom hogy ott senki nem vár. Felveszem a lándzsámat és a tőrömet, utálom amikor nincs nálam fegyver, amivel védekezni tudnák.

Felhasználó profiljának megtekintése

25 Re: Őserdő on Hétf. Nov. 05, 2012 3:29 pm

- A fákon? – Néz nagyot a vadász. – Mik vagyunk mi? Majmok?
- Fákon való mászkálásnak azaz előnye, hogy nem vagyunk a lények útjában. Viszont az idegenek tudják, hogy veszélyesek vagyunk, így vadászni fognak ránk. Ha a fákon haladunk, akkor azzal egy újabb rajtaütési lehetőséget adunk a kezükbe. Így támadhatnak a lombok közül még mindig, és a talajszintről. Vagyis minden irányban háromszázhatvan fokban tudnak támadni. Míg a talajszint esetében csak száznyolcvan fok állrendelkezésükre. Bár, ha megosztva haladnak az erők, talajszinten és fent akkor kölcsönös fedezés mellet lenne értelme. – Mondja a körszakállas.
- Odarepülni nem lenne egyszerűbb? – Kérdi a menetoszlop végén kullogó katona.
- Ha a fészek kicsi és a lombok alatt van, akkor nem vesszük észre. Nem jó.

Időközben az elektromos kerítéssel körbevett táborba visszaért a kis csapat. Az őrök kinyitották a kaput. Neked mutattak egy kis sátrat, hogy reggelig ott alhatsz, mert reggel szükség lenne akkor a helyismeretedre. E mellé kaptál még valamit, amit ételnek neveznek, de se szaga, még íze se. Valami barnás téglalap szerűség, talán kenyér? És pás szelet sötétebb barna valami és sárgás trutyi pár zöld darabkával.
Mindenestre meghagyták, hogy kérdésed lenne, akkor kérdez. E mellé persze hozzáfűzték, hogy csak a kör alakú sátorba és hosszúkás téglalap alakúba mehetsz be, utóbbi az étkező, a másik pedig a parancsnoki és a raktár egyben. Továbbá sem a leszálló hajót sem az APC-t nem piszkálhatod.
HURRÁ CIVILIZÁCIÓ! És szabályok! No meg tábori fémágy…
Mindenestre az itt lévő közel egy tucat ember nem ellenséges, bár látszik, hogy feltűnő látvány vagy nekik.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

26 Re: Őserdő on Hétf. Nov. 05, 2012 4:37 pm

Halkan sóhajtottam, láttam rajtuk hogy némelyik személy egyszerűen reménytelen eset és őszintén csodálkozom azon, hogy ebben a vad világban még mindig életben maradnak. Lemerem fogadni, ha valamelyikőjüket csak úgy kiengednénk néhány napra az erdő sűrűjébe, nagyon kevés ideig húznák az árnyukat maguk után. Viszont megvolt bennük a józan életben maradás, ami ezen a helyen igencsak fontos. Ösztön. Az első szabály ezen a helyen az, hogy hallgassunk az ösztönünkre. Kivéve amikor a józan ész azt mondja, hogy nem. Mert akkor tényleg nem kéne rá figyelni. Én magam is jártam így. Az ösztönöm azt ordította, ugorjak le a sziklaszirt pereméről a vízesésbe. Viszont az agyam azt suttogta, hogy az alján nyilván sziklák lesznek és belehalhatok. Így nem én estem nagyot, hanem a tarajos. És az észnek igaza volt ez esetben.
- Amíg maguk nem jelentek meg, addig amióta itt vagyok egyszer se találkoztam olyan lényekkel amiket ma megöltünk - mondom nekik komoran, ezzel jelezve hogy bizony az ő hibájuk a lények felbukkanása. Ezzel megbolygatják a természet egyensúlyát, kilökik a rendes útjából. És ez gyakran rosszul szokott végződni. Nagyon rosszul. Sokáig nem vágytam másra, mint arra hogy emberek jelenjenek meg és elvigyenek magukkal, vagy éppen az a yautja aki itt hagyott engem. Most így jobban átgondolva, már csak a második dologra vágyom. Nem mondhatom azt, hogy nem örülök az embereknek, de ahogy haladunk a táboruk felé, egyre jobban kezdem felfogni, hogy egyszerűen egy annyira életképtelen faj, hogy számomra félelmetes. A fegyverek és páncélok nélkül nagyon kevésből lesz igazi túlélő. És ez egyáltalán nem jó az emberiség számára. Én merem mondani, hogy alkalmazkodó túlélő vagyok. Vannak bizonyos törvények, akik alapján megtanultam élni. De ezek...?
Beérünk a táborba. Elektromos kerítés. Borzasztó. Hol, mikor kellett nekem ilyen, hogy nyugodtan tudhassak aludni? Egyszer se. Megadják az utasításokat, hova mehetek és hova nem. Mit szabad "piszkálnom" és mit nem. Enyhén kellemetlenül érzem magam, ahogy páran alaposan végignéznek rajtam kinézetem miatt, de ez a tekintet teljes mértékben kölcsönös. Fegyverek, páncélok, járművek... Túl feltűnő, túl hangos és nehéz minden egy ilyen terepen. Ha tehetném, egyedül mennék el a völgybe, vagy csak egy-két embert vinném magammal, akik az én szabályaim alapján mozognának a terepen. Halkak és főleg gyorsak lennénk.
Nem lehet rajtuk segíteni... Viszont említettek valamilyen fészek szerűséget. Ezek a lényeg valami ízeltlábúak lennének? Meglehet. A fekete kitin páncéljukból csak ennyit tudok megállapítani. És ha fészket szoktak rakni, akkor bizony annak a fészeknek vezetője is van, mint a hangyáknál a királynő. És ha van királynő... Akkor nagy szarban vagyunk.
Ha nem is az emberek miatt, de magam miatt segítek nekik ahogy a legjobban tudok, elvégre minél gyorsabban elvégzik dolgukat, annál gyorsabban eltűnik a vészek, meg ők is, és visszatér a nyugodt élet ebbe az erdőbe. Bemegyek abba a sátorba ahol ételt lehet kapni, meg is kapom egy tálcán. Elég furán néz ki és számomra szokatlan, de azok akik a sátorban vannak megeszik, így nem lehet vészes. Leülök én is az egyik asztalhoz, nekifogok kisebb-nagyobb aggodalommal, de csak lemegy a torkomon. Se íze, se szaka, talán jobb is így, a lényeg hogy laktató. Azt a pár szempárt ami engem figyel próbálom nem nagyon figyelembe venni. Étkezés után fogom magam és elmegyek a parancsnoki sátorhoz. Ha senki nem állít meg, egyenesen bemegyek és keresek valakit, akivel a holnapi napot részletesen megbeszélhetem. A koponyás sisak rajtam van, és a fegyvereimet se vagyok hajlandó messzebb rakni mint a karom nyújtása. Jobb ha mindig kéznél vannak.
- Elnézést, de a parancsnokot keresem, hogy a holnapi napot megtudjam vele beszélni - közlöm az első emberrel akit meglátok ott. Kissé izgatott vagyok, ez látszik is rajtam, elvégre nem minden nap vagyok ilyen helyzetben.

Felhasználó profiljának megtekintése

27 Re: Őserdő on Kedd Nov. 06, 2012 12:51 pm

Sátor előtt álló fegyveres őr nem szólalt meg. Elhúzta a ponyvát, hogy beengedjen. Bent több gyorsan összeszerelhető polc és asztal áll a sátor fala mellet. Ládákkal megrakodva. Jeleket felismered. Némelyik „élelmet” vagy orvosi ellátmányt rejt, de legalább a felük fegyvert vagy muníciót. Pár hordozható számítógép is található az asztalon, mindegyiken műhold képek láthatóak. Milyen az erdő felülről? Zöld, viszont az egyiken ott az örök esős völgy. A felhőzet furcsán áramlik.
Sátor közepén pedig egy kerek asztal mi fölött ködhöz hasonló valami van. Egy holografikus kivetítő. Három ember áll körülötte, és próbálgatnak valamit kivenni a hologramból, de nem sok sikerrel. A völgybe próbálhatnak betekintést szerezni a műholdak összeadott adatai által.
Kezdetben a három fő észre se vesz, végül a már ismert vadász vesz észre és szól hozzád:
- Mit szeretne?


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

28 Re: Őserdő on Szomb. Feb. 02, 2013 11:42 am

/Visszatértem!/

Elhúzódik a ponyva és szemem elé tárul az a sok minden, melyet a sátor kivülről rejteget a kiváncsi szemek elől. Lélegzetem enyhén visszafogom, ahogy belépek, elvégre számomra igencsak idegen talajon mozgok. Idegen személyek, idegen dolgok és idegen helyzetekbe vetem magam. Ahogy belépek sisakomat leveszem fejemről s ujjaimat hajamba túrom, hogy kicsit felbozroljam vörös sörényemet, melyet a sisak szinte teljsen lelapitott. Kék szemeimmel érdeklődve figyelem a bent elhelyezkedő dolgokat, azt a sok polcot, azt a sok ismeretlen dolgot, melyeket az emberek nézegetnek maguk előtt, a ládákat melyek tartalmuk számomra egyenlőre titok. Sisakom hónom alá helyezem kényelmesen. Szemeim végül a három emberre irányulnak, beléjük kapaszkodnak és nem engedik el. Fürkészem kiváncsian, hogy néznek ki, mi van rajtuk, s hogy kik lehetnek valójában. Hiába vagyok én magam is ember, ezek itt idegenek, akik az én világomba csöppentek, ahol az én szabályaim szerint éllek, s ők? Eljöttek, parancsolnak, pusztitanak. Itt létük mély nyomot hagy a természet szivében, akkor is, ha elmennek. A gépek letapossák a talajnövényzetet, a kerités megöli a kis állatokat. Hogy viselkedhetnek igy? Hangosan, feltűnőek, s azt hiszik magukról jobban bárki másnál. Arogáns viselkedésük egyre jobban azt a benyomást kelti bennem, minnél gyorsabban elvégezni amiért itt vannak, s soha többé nem hallani róluk. Lépteim finomak és halkak, ha akarom el tudom érni, hogy mások nem hallanak és nem látnak, ha én azt nem akarom. Testmozgásom lágy, minden izmom meg van lazulva, mégis erős. Pontosan mint azoknak a hatalmas négylábú lényeknek, melyeknek hegyes fülük és hosszú farkuk van /nagymacska félék/. Lépteim oly halkak mint az éjszakai árnyak, akiket csak akkor hal meg az ember, mikor már talán túl késő van. Nincs rajtam más, mint egy rövid szoknya, amit bőrből készitettem alig ér venekem alá s pont csak annyit takar, amennyit kell. A hosszabb akadályozna a mozgásba. Felsőm is ehhez hasonló, csak egy bőrdarab, mely női idomaimat takarja. Szoknyán egy öv féleség, azon bőrtök, melyben csont tőröm rejlik.
Ahogy odaérek hozzájuk, szivem dobogása kissé hevesebbé válik mellkasomban, mintha attól félne, hogy hamarosan át lesz döfve és soha többé nem pumpálhatja majd testemben a vért. Kék szemeimmel érdeklődve figyelem azt, amit a három ember is oly buzgón figyel. Látom a völgyet, amiről már korábban beszéltek. Nem igazán értem, hogy miért nézik a légi felvételeket, elvégre könnyen látható, hogy mindig sűrű köd fedi, ami a völgy tavából emelkedik fel, ezért csak a földről látsznak apróbb részletek. Semmi üdvözlés, semmi kedves szó, egyszerűen csak kivakkantja rám a kérdést.
- A völgyet nem tudják megfigyelni felülről. A tó miatt ami ott van mindig köd fedi. Eléggé sűrű köd, ami soha nem foszlik szét. A hegyek amik körbeveszik igencsak meredekek. A völgy feléről szinte teljesen simák - mutatom nekik ujjammal a hologram képét használva kiindulópontnak - Régen megközelitettem a völgyet, de egyedül veszélyes ezért nem mentem közelebb. Még a nagy tarajossak is kerülik azt a helyet. Nem tudom mi lehet ott. De emlékszem az útra. Oda tudom magukat vezetni - mondtam nekik és rájuk pillantottam. Nem tudom milyen reakcóval lesznek, de ha tényleg oda akarnak jutni, én vagyok az egyetlen aki oda tudja őket vezetni.

Felhasználó profiljának megtekintése

29 Re: Őserdő on Szomb. Feb. 02, 2013 1:16 pm

Három embernek is idegen vagy. Mind a három más és máson akadt fent.
- Tarajos? Az mégis mi? – Pont ő a vadász, olyan aki Blior vadászni vágyó vendégeit kísérgeti. Neki kéne tudnia egy szó alapján, hogy milyen állattal van dolga. Hangsúlya és arckifejezése viszont arról árulkodik, hogy fogalma sincs, mit takarhat a tarajos.
- Repülőről még nem hallottál? – Gúny és lenézés. Mi a tengerészek egyik alapvető elve? Segíteni a bajba jutottan. Évek óta egy szörnyektől nyüzsgő helyen élsz, nem együttérzés, lenézés, ami árad a katonából. – Repülőgéppel berepülünk és nem kell gyalogolni egy ilyen helyen!
- Igen, látom maga is lemaradt az általános iskolás földraj órákról, de még a tengerészet alapvető elméleti képzéseiről is. Repüljön nyugodtan, de utána ne várja el, hogy a cafatkáit összeszedjük. – No igen a raptoros. Őt már ismered, révén az ő csapatát vették körbe a xenok.
- Keresünk egy hágót, barlangot vagy szerpentint. Ha ott vannak az idegenek, akkor valahogy a MAX-ot csak be kell juttatni. Nem? Én erre nem vagyok járatos. – Eme utolsó mondottal a vadász feléd biccentett.
- Még lány. Nem vihetjük magunkkal! – Ellenkezik a katona. Most látod először. Tipikus bunkerből parancsolgató alkot.
- Maga meddig maradna itt életben? – Kérdés a vadásztól jött. Persze a katona nem bír rá válaszolni egy hamar. Kínos másodpercek ülnek a sátorra…


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

30 Re: Őserdő on Szomb. Feb. 02, 2013 1:46 pm

Mikor az egyik férfi visszakérdezi, mi az a tarajos, úgy nézek rá, mintha most csöppent volna ebbe a világba, amiben én már elegé hosszú ideje tartózkodom. Arcomon látni a meglepett gesztust, a másik két férfira nézek, mintha tőlük kérnék magyarázatot hülye kérdésére.
- A tarajos az a nagy fajta kétlábú lény, mely gyakran egyedül, nagyon ritka esetben ketten járnak párzási időszakban. Olyan magasak hogy fejükkel a fák lombjának alját súrolják és hátukon egy nagy taraj van. Tőlük még a tüskés fejű rokonaik is félnek - magyarázom neki, fogalmam sincs hogy ők hogy hivják ezeket a lényeket, ezért csak a leirásukra tudok alapozni. Mikor közli hogy egyszerűen csak elég lenne berepülni, elfintorodok ezen az ötleten.
- Elnézést, de ha a maguk szerkezeteik nem képesek megmutatni felülről, hogy mit takar a köd, hogy akar olyan helyre repülni? Lerepül egy olyan terepre amit soha életében nem látott és nem is fog látni csak ha már nekicsapódott. A köd annyira sűrű hogy az orránál tovább alig lát. Errefele egyáltalán nem tipikus az ilyen fajta köd. A tóról is csak onnan tudok, hogy a vizesések és folyók amik a hegyekből lefolynak ott halmozódnak fel, mivel csak egy bejárat van a völgybe és onnan nem folyik ki semmilyen folyó - magyarázom a három férfinek, mindeközben szigorú tekintettel néztem arra parancsolós férfire, ki öngyilkosságba vezetné embereit. Hagyom hogy befejezzék a vitatkozást, majd a vadászra pillantok nyugodtan.
- Mint mondtam, a levegőben nagy lények repkednek, azok nagyon gyorsan szétszednék a repülőiket, a földön az a baj, hogy a nagy lények is ott haladnak. Megtanultam egy-kettőnek imitálni a hangját, elterelni őket viszont mégis eléggé kockázatos lenne, mert némelyik lényt elriassza, de másikat igencsak hamar oda is vonzhatja- húzom el a szám, mert tervem ennek része nem biztos hogy tetszeni fog nekik - A fákon kell haladni. Élnek ott lények, amik kicsit hasonlitanak az emberekre, de szőrösebbek, nem tudnak beszélni, de nem bántanak amig mi se bántjuk őket. Azok a fekete lények amiket megöltünk, mint a földön úgy a fákon is rajtunk üthetnek, de a fákon mig ők lesből támadhatnak le ránk mig mi a földön haladunk, ugyan úgy rajtuk üthetünk mi is ha a fákon ügyesen mozgunk. De ahhoz az kell hogy kevesen legyünk és gyorsan mozogjunk. Jobb ötletem nincs. Én igy éltem túl - vonom meg a vállam, hangom teljesen nyugodt, mintha csak arról beszélnék épp milyen kis kétlábú lényt fogtam el.
- A terep egy ideig egyszerű, olyan mint itt, de utánna kezd meredek lenni és sziklás. Tele van kanyonokkal amiket régen folyók mostak ki. A kanyonok is be vannak nőve, ugyan úgy néz ki mint ez a dzsungel. Útvesztő az egész. De ha jól emlékszem akkor az egyik kanyonon keresztül lehet bejutni a völgybe. Csak azt az egy utat ismerem - fejezem be és őket nézem, nem igazán tudom hogy mi lesz ebből az egész dologból, de remélem hogy élve megúszom az egészet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 3 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 » Helyszínek » Blior » Őserdő

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.