Név: Adrian Shepherd
Becenév: Angel
Rang: classified
Születési hely: Föld
Születési idő: 2165. 02. 19.
Kor: 27
Foglalkozás: WEYLAND - YUTANI corp., pilóta
Belső: Merész, rámenős, de egyben tudja hol a határ, ami értékes pilotává teszi, figyelembe véve a "munkahelyi körülményeket".
Külső: Nincs különösebb ismertetőjegy testén, ránézésre mondhatni tucatember.
Felszerelés: M4A3 szolgálati fegyver
Előtörténet:
A Földön látta meg a napvilágot az LV-426 történt incidens után pár évvel. Szülei nem fordítottak különösebb figyelmet az esetre, de egyre furcsább és furcsább híreket hallottak a szektorból. Elővigyázatosságból elhagyták a Földet, és a Marsra költöztek egy kietlenebb vidékre. Apja pilóta volt a hadseregben, ám egy meghibásodás miatt elvesztette bal kezét, és állományon kívül helyezték. Az űrhajó energiaellátása adta fel a szolgálatot, a jelentések szerint, de John, Adrien apja, ennek nem hitt. Mikor visszatértek egy mélyűri felderítésről, különös dobozokat hoztak föl a hajóra a katonák, címkék és leírás nélkül. Mint jól képzett katonák senki sem vonta kétségbe a vezetőség döntését, még akkor sem mikor rájöttek, hogy az egész küldetést a WEYLAND - YUTANI társaság pénzeli. Pár nap után furcsa dolgok kezdtek el történni, egyes emberek arról beszéltek, hogy valami szellem jár a hajón, és hogy mindenfelé zörejeket hallani a karbantartási aknákból. Egyeseket elzártak, feltűnően banális kifogásokkal. És elszaporodtak a fegyveres jarőrözések a hajón. A pilóták parancsba kapták, hogy a hídhoz legközelebb lévő helyeken aludjanak. Később lezárták a hajó egyes részeit, arra hivatkozva, hogy energiahiány miatt le kellett kapcsolni a létfentartó rendszereket. Már kezdtet elharapódzni a helyzet, mikor egy nagy robbanás rázta meg a hajót, a kapitánynak, navigátoroknak a híd mellett voltak a mentőkapszulák. John megpróbálta a lehető legtovább nyitva tartani az ajtót, de a parancsnoki kóddal fölülírt mentési protokoll azonnal lezárta a kapszula ajtaját, ami levágta a kezét, mikor kinyúlt, hogy behúzza egyik bajtársát, akit akkor látott utoljára.
A jelentés felét zárolták a másik fele pedig puszta adathalmaz volt, amivel megpróbálták megmagyarázni a robbanás okát több, helyenként kevesebb sikerrel.
Adrien sokszor hallotta ezt a történetet. Apja munkája és a világűr csodálata miatt lépett arra az útra amely később ahhoz vezetett, hogy elhagyja szüleit, és jelentkezett pilótának. Apja sokszor mesélt arról, hogy mit és hogyan csinált, pár jó tanáccsal látta el. A falucska ahol laktak messze esett a várostól, ezért egy kisebb űrhajón kezdett segítkezni, ami élelmet szállított a kietlenebb vidékeken lakó embereknek a városból. Elég hamar beletanult a repülésbe, viszont mindig is nagyobb kihívásra vágyott. Miután jelentkezett az akadémiára az oktatói nem nézték jó szemmel, hogy egy Marsról származó paraszt akarja irányitani a valaha epített legnagyobb hajókat, ezért ahol tudtak, keresztbe tettek neki. Legtöbbször átállították a vezérlőrendszert a szimulátoron, ami igaz nem volt szabályellenes, de a röppálya kidolgozásoknál többszrösen növelte a hiba lehetőségét. A gyakorlati vizsgákat mindig sikerrel vette és a legjobbak közt szerepelt. Az utolsó vizsga előtt megkereste egy fekete öltönybe öltözött úr, aki magát csak "Gyűjtőnek" nevezte, egy állást ajánlott neki, módot arra, hogy tovább tanuljon, kihasználhassa tehetségét amit apjától örökölt és nem utolsó sorban, hogy megtudja mi is történt valójaban az űrhajón amin apja szolgált és elvesztette kezét. Egyetlen egy dolgot kért cserébe, méghozzá azt, hogy az utolsó tesztet adja föl, adja föl karrierjét mint pilóta, és mindent hátrahagyva menjen vele.
Nehéz döntés előtt állt, valami biztosabbat kellett föladnia azért, hogy valami, esetleg, jót kapjon. Hosszasan gondolkodott, míg arra döntésre jutott, hogy egy élete van, és mindig is szeretett volna valami különlegeset tenni, és talan ez az a lehetőség amire várt, hogy kitörjön ebből a katonai szorongatás és megkötöttségből.
Másnap már nem volt a bázison, és egy űrhajón ült az ismeretlenbe. A férfivel nem találkozott érkezéskor, és nem is hiányolta. Egy nap körül keringő bázisra szállították, valami kutatóintézet lehetett, mert nagyon sok ember volt fehérben, de észrevette azt is, hogy egy laborhoz képest túl sok katona mászkál a folyosókon. Hamar túltette magát ezen a problémán, ugyanis mikor elkezdte a kiképzést, amiről a "Gyűjtő" beszélt, nem volt ideje felesleges dolgokon törnie az eszét. Intenzív kiképzésen vett részt, ami legfőképp kisebb méretű hajók manőverezéséből állt, de az alapokat a nagyobb hajókkal való manőverezésről is el kellett sajátítania. A legkülönfélebb kis űrhajókkal gyakorlatoztunk a bázis körül levő aszteroidaövben. Észrevehető volt, hogy nem számítanak az emberéletek, aki mellényúlt, az az övben maradt. Mindenki a saját pozícióját tartotta szem előtt.Egyik nap Adrien és Rose gyakorlatozott együtt az aszteroidaövben, Adrien külön parancsba kapta, bármi is történik, hajtsa végre a feladatot és térjen vissza a bázisra. Rose még Adrien előtt érkezett a bázisra, Új Japánban született. Mikor a xenomorphok ellepték a bolygó szüleit próbálta menteni egy kis személyszállító gépen, a felhőkarcolók közt manőverezve jutott el házukig, amit ekkor már lerohantak a xenomorphok. Amikor házukhoz ért, akkor jelentkezett be a magát csak Gyűjtőnek nevező idegen, és koordinátákat küldött, ahova ha kedves az élete elmegy, és az ottani katonák utasítása szerint cselekszik. Így került a bázisra. Románcnak nem éppen mondható kapcsolat alakult ki közte és Adrien között, több mint barátság, egyesek talán még szerelemnek is nevezhetnék, de a körülmények közt semmi sem volt biztos. Annyi bizonyos, hogy Adrien és Rose gyakran felkeresték a kameráktól elrejtett kis szobákat, ahol hosszas órákat töltöttek rövid kimenőidejükből.
Mindez az utolsó gyakorlatig tartott, ahol Rose manőverező rakétái meghibásodtak és egy aszteroidának csapődott. Kevesebb mint 3 percre elegendő oxigén volt a fülkében, Adriannek gyorsan kellett cselekednie, eleget tesz a parancsnak, befejezi a küldetést, vagy megmenti Roset, aki az egyetlen személy volt a bázison aki valamit is jelentett számára. Végül nagy nehezen sikerült a törmelékek közt eljutnia a meghibásodott és azóta már lángoló űrhajóhoz. Nem sok reménnyel vontatta magához a roncsot és nyitotta ki a sérült hajót, de meglepetésére Rose még élt. Nem volt jó állapotban, de az oxigén hiány nem volt végzetes számára. Mikor visszaértek a bázisra Rose csak annyit mondott, hogy egy angyal jött a segítségére. Az orvosok elvitték, Adriant pedig 2 katona kísérte egy szobába a legfelső emeleten. Mikor kinyílt az ajtó a "Gyűjtő" állt előtte. Egy kérdése volt csupán, az, hogy miért szegte meg a küldetésben foglaltakat, miszerint a cél elérésenek volt prioritása. Adrien csak annyit felelt, hogy semilyen cél sem lehet nagyobb mint az, hogy a küldetést veszteség nélkül teljesítsék. Az öltönyös ember egy aktát adott a kezébe, majd megkérte, hogy távozzon.
Az aktában egy koordináta és egy név szerepelt. Motoi Yazaki, és d. sz. 33° 52′ 06″, k. h. 151° 12′ 31″. Mikor kilépett a liftből kezébenoymtak egy egyenruhát, más volt mint a katonáké, akik a bázison szolgáltak, és egy azonosítókártyát egy űrhajóhoz. Roseról nem kapott információt az orvosoknál, a küldetés pedig sürgős volt, ezért egyből útnak is indult. Miután belépett az atmoszférába egyből észlelte a lokátorból érkező jeleket. Az egyik felhőkarcolón észrevett egy katonát. Mesterlövész lehetett, de az egyenruhája hasonló volt az övéhez. Közelebb manőverezett a tetőhöz, mikor már csak pár méternyire volt az ajtót betörték a xenomorphok, stabilizálta a hajót, kinyitotta az ajtót, majd kikáltott a katonáért. Egy kutya ugrott elsőnek a hajóra, majd a mesterlövész szedte össze a cuccait. Egy xenomorph mászott fel a fal oldalán egyből Motoi mellett, Adrien nem habozott, még mielőtt teljesen felért volna, fejbelőtte az alient. Ismét kikálltott Motoinak, hogy már ideje lenne indulni ugyanis kezd túl meleg lenni a helyzet ezen a helyen. Motoi beugrott a gépbe és azonnal elhagyták Sydneyet. Mikor visszaértek a bázisra a "Gyűjtő" már várta őket. Adrien kiszállt majd a szemébe nézett.
-Meghoztam a csomagot, most szeretném tudni, hogy mi a célja velem.
Becenév: Angel
Rang: classified
Születési hely: Föld
Születési idő: 2165. 02. 19.
Kor: 27
Foglalkozás: WEYLAND - YUTANI corp., pilóta
Belső: Merész, rámenős, de egyben tudja hol a határ, ami értékes pilotává teszi, figyelembe véve a "munkahelyi körülményeket".
Külső: Nincs különösebb ismertetőjegy testén, ránézésre mondhatni tucatember.
Felszerelés: M4A3 szolgálati fegyver
Előtörténet:
A Földön látta meg a napvilágot az LV-426 történt incidens után pár évvel. Szülei nem fordítottak különösebb figyelmet az esetre, de egyre furcsább és furcsább híreket hallottak a szektorból. Elővigyázatosságból elhagyták a Földet, és a Marsra költöztek egy kietlenebb vidékre. Apja pilóta volt a hadseregben, ám egy meghibásodás miatt elvesztette bal kezét, és állományon kívül helyezték. Az űrhajó energiaellátása adta fel a szolgálatot, a jelentések szerint, de John, Adrien apja, ennek nem hitt. Mikor visszatértek egy mélyűri felderítésről, különös dobozokat hoztak föl a hajóra a katonák, címkék és leírás nélkül. Mint jól képzett katonák senki sem vonta kétségbe a vezetőség döntését, még akkor sem mikor rájöttek, hogy az egész küldetést a WEYLAND - YUTANI társaság pénzeli. Pár nap után furcsa dolgok kezdtek el történni, egyes emberek arról beszéltek, hogy valami szellem jár a hajón, és hogy mindenfelé zörejeket hallani a karbantartási aknákból. Egyeseket elzártak, feltűnően banális kifogásokkal. És elszaporodtak a fegyveres jarőrözések a hajón. A pilóták parancsba kapták, hogy a hídhoz legközelebb lévő helyeken aludjanak. Később lezárták a hajó egyes részeit, arra hivatkozva, hogy energiahiány miatt le kellett kapcsolni a létfentartó rendszereket. Már kezdtet elharapódzni a helyzet, mikor egy nagy robbanás rázta meg a hajót, a kapitánynak, navigátoroknak a híd mellett voltak a mentőkapszulák. John megpróbálta a lehető legtovább nyitva tartani az ajtót, de a parancsnoki kóddal fölülírt mentési protokoll azonnal lezárta a kapszula ajtaját, ami levágta a kezét, mikor kinyúlt, hogy behúzza egyik bajtársát, akit akkor látott utoljára.
A jelentés felét zárolták a másik fele pedig puszta adathalmaz volt, amivel megpróbálták megmagyarázni a robbanás okát több, helyenként kevesebb sikerrel.
Adrien sokszor hallotta ezt a történetet. Apja munkája és a világűr csodálata miatt lépett arra az útra amely később ahhoz vezetett, hogy elhagyja szüleit, és jelentkezett pilótának. Apja sokszor mesélt arról, hogy mit és hogyan csinált, pár jó tanáccsal látta el. A falucska ahol laktak messze esett a várostól, ezért egy kisebb űrhajón kezdett segítkezni, ami élelmet szállított a kietlenebb vidékeken lakó embereknek a városból. Elég hamar beletanult a repülésbe, viszont mindig is nagyobb kihívásra vágyott. Miután jelentkezett az akadémiára az oktatói nem nézték jó szemmel, hogy egy Marsról származó paraszt akarja irányitani a valaha epített legnagyobb hajókat, ezért ahol tudtak, keresztbe tettek neki. Legtöbbször átállították a vezérlőrendszert a szimulátoron, ami igaz nem volt szabályellenes, de a röppálya kidolgozásoknál többszrösen növelte a hiba lehetőségét. A gyakorlati vizsgákat mindig sikerrel vette és a legjobbak közt szerepelt. Az utolsó vizsga előtt megkereste egy fekete öltönybe öltözött úr, aki magát csak "Gyűjtőnek" nevezte, egy állást ajánlott neki, módot arra, hogy tovább tanuljon, kihasználhassa tehetségét amit apjától örökölt és nem utolsó sorban, hogy megtudja mi is történt valójaban az űrhajón amin apja szolgált és elvesztette kezét. Egyetlen egy dolgot kért cserébe, méghozzá azt, hogy az utolsó tesztet adja föl, adja föl karrierjét mint pilóta, és mindent hátrahagyva menjen vele.
Nehéz döntés előtt állt, valami biztosabbat kellett föladnia azért, hogy valami, esetleg, jót kapjon. Hosszasan gondolkodott, míg arra döntésre jutott, hogy egy élete van, és mindig is szeretett volna valami különlegeset tenni, és talan ez az a lehetőség amire várt, hogy kitörjön ebből a katonai szorongatás és megkötöttségből.
Másnap már nem volt a bázison, és egy űrhajón ült az ismeretlenbe. A férfivel nem találkozott érkezéskor, és nem is hiányolta. Egy nap körül keringő bázisra szállították, valami kutatóintézet lehetett, mert nagyon sok ember volt fehérben, de észrevette azt is, hogy egy laborhoz képest túl sok katona mászkál a folyosókon. Hamar túltette magát ezen a problémán, ugyanis mikor elkezdte a kiképzést, amiről a "Gyűjtő" beszélt, nem volt ideje felesleges dolgokon törnie az eszét. Intenzív kiképzésen vett részt, ami legfőképp kisebb méretű hajók manőverezéséből állt, de az alapokat a nagyobb hajókkal való manőverezésről is el kellett sajátítania. A legkülönfélebb kis űrhajókkal gyakorlatoztunk a bázis körül levő aszteroidaövben. Észrevehető volt, hogy nem számítanak az emberéletek, aki mellényúlt, az az övben maradt. Mindenki a saját pozícióját tartotta szem előtt.Egyik nap Adrien és Rose gyakorlatozott együtt az aszteroidaövben, Adrien külön parancsba kapta, bármi is történik, hajtsa végre a feladatot és térjen vissza a bázisra. Rose még Adrien előtt érkezett a bázisra, Új Japánban született. Mikor a xenomorphok ellepték a bolygó szüleit próbálta menteni egy kis személyszállító gépen, a felhőkarcolók közt manőverezve jutott el házukig, amit ekkor már lerohantak a xenomorphok. Amikor házukhoz ért, akkor jelentkezett be a magát csak Gyűjtőnek nevező idegen, és koordinátákat küldött, ahova ha kedves az élete elmegy, és az ottani katonák utasítása szerint cselekszik. Így került a bázisra. Románcnak nem éppen mondható kapcsolat alakult ki közte és Adrien között, több mint barátság, egyesek talán még szerelemnek is nevezhetnék, de a körülmények közt semmi sem volt biztos. Annyi bizonyos, hogy Adrien és Rose gyakran felkeresték a kameráktól elrejtett kis szobákat, ahol hosszas órákat töltöttek rövid kimenőidejükből.
Mindez az utolsó gyakorlatig tartott, ahol Rose manőverező rakétái meghibásodtak és egy aszteroidának csapődott. Kevesebb mint 3 percre elegendő oxigén volt a fülkében, Adriannek gyorsan kellett cselekednie, eleget tesz a parancsnak, befejezi a küldetést, vagy megmenti Roset, aki az egyetlen személy volt a bázison aki valamit is jelentett számára. Végül nagy nehezen sikerült a törmelékek közt eljutnia a meghibásodott és azóta már lángoló űrhajóhoz. Nem sok reménnyel vontatta magához a roncsot és nyitotta ki a sérült hajót, de meglepetésére Rose még élt. Nem volt jó állapotban, de az oxigén hiány nem volt végzetes számára. Mikor visszaértek a bázisra Rose csak annyit mondott, hogy egy angyal jött a segítségére. Az orvosok elvitték, Adriant pedig 2 katona kísérte egy szobába a legfelső emeleten. Mikor kinyílt az ajtó a "Gyűjtő" állt előtte. Egy kérdése volt csupán, az, hogy miért szegte meg a küldetésben foglaltakat, miszerint a cél elérésenek volt prioritása. Adrien csak annyit felelt, hogy semilyen cél sem lehet nagyobb mint az, hogy a küldetést veszteség nélkül teljesítsék. Az öltönyös ember egy aktát adott a kezébe, majd megkérte, hogy távozzon.
Az aktában egy koordináta és egy név szerepelt. Motoi Yazaki, és d. sz. 33° 52′ 06″, k. h. 151° 12′ 31″. Mikor kilépett a liftből kezébenoymtak egy egyenruhát, más volt mint a katonáké, akik a bázison szolgáltak, és egy azonosítókártyát egy űrhajóhoz. Roseról nem kapott információt az orvosoknál, a küldetés pedig sürgős volt, ezért egyből útnak is indult. Miután belépett az atmoszférába egyből észlelte a lokátorból érkező jeleket. Az egyik felhőkarcolón észrevett egy katonát. Mesterlövész lehetett, de az egyenruhája hasonló volt az övéhez. Közelebb manőverezett a tetőhöz, mikor már csak pár méternyire volt az ajtót betörték a xenomorphok, stabilizálta a hajót, kinyitotta az ajtót, majd kikáltott a katonáért. Egy kutya ugrott elsőnek a hajóra, majd a mesterlövész szedte össze a cuccait. Egy xenomorph mászott fel a fal oldalán egyből Motoi mellett, Adrien nem habozott, még mielőtt teljesen felért volna, fejbelőtte az alient. Ismét kikálltott Motoinak, hogy már ideje lenne indulni ugyanis kezd túl meleg lenni a helyzet ezen a helyen. Motoi beugrott a gépbe és azonnal elhagyták Sydneyet. Mikor visszaértek a bázisra a "Gyűjtő" már várta őket. Adrien kiszállt majd a szemébe nézett.
-Meghoztam a csomagot, most szeretném tudni, hogy mi a célja velem.
