Kikötő

Letisztult formájú teherhajón számos karcolás látszódik. Algák és kagylók pedig a víz alatti részén. Hatalmas daruk szüntelenül pakolják konténerekkel. Ám a hajó oldalát nézve a konténerek üresek. A hajó algás és kagylós oldalának víz alatt kellene lennie, ha konténereknek van súlya, ám számos a hajó oldalán élő vízi lény bizony most a levegőben fürdik. Úgy tűnik ez áruszerző út lesz
Hajó fedélzetén a munkások serényen mozgolódnak. Sőt, még az a néhány fegyveres őrt is befogta munkára egy termetes szakállas alak. Mogorván ordibálva osztja a parancsokat. Mintha a Mobi dicket űző őrült kapitány lenne… hála égnek hasonló lény nem úszkál a Marson. Remélhetően.

Kapitány mogorván förmed a jövevényre. Nem is volt értelmes szó, amit mondott, inkább valami tenger sója által szétmart hang. Elvette az üzenetet, majd a kis pakkból visszanyújtott egy kis papírt.
Ez áll rajta:

Ön mostantól Őrvezető. Továbbá remélem, elvégzi a munkát Sword Coast Gyarmatügyi érdekeltsége ügyében.

Adam Doyle Tábornok

- Remélem már összecsomagolt. – szólalt meg a kapitány – Ha ezek az amputált félkegyelmű szárazföldi véglények nem szaroznak annyit, akkor öt perc múlva kifutunk. Csak ne csináljon kis kegye itt balhét.
Ezzel sarkon fordult a kapitány és felment a hajó hídjára. Már csak egy daru dolgozik az üres konténerek berakodásáért, többi már álmosan alszik, kezelőik pedig a maradék egy munkásra várnak…


// Új rangod: Őrvezető. 1 Skill Pontot írhatsz jóvá magadnak, továbbá 300$-t. //

Hamarosan befejeződött a rakodás. Végül felszólalt a hajó kűrt. Sirályok elkerülték a hajót, tudták, itt nincs élelem. Ám néhány betelepített tengeri állat örömmel lovagolja meg a hullámokat.
Hajón munka nélkül lézengő emberek jó része a hajó őrsége. Mind CMC-s katonák ám jól látszik, hogy nem éppen a legjobban felszerelve. Bár nem csoda, révén válság van. Kisebb csoportokban mulatják az időt. Egyik ilyen csoport párbeszéde füledbe jut.
- Mégis minek kell ez sok alga? – Kérdi egy újoncnak tűnő nyeszlett.
- Ezt kapják az űrhajókon. Gép a darált algát vízzel pépessé alakítja, telenyomják tápanyagokkal és ízesítővel. Maximum hangulatfokozóként kapnak kukoricakenyeret és más kiegészítő vackokat. – Hármas csoportban lévő tizedes válaszol neki.
- Persze, mi esszük a szart, ám akiktől vesszük a szart azok fejedelmi kaját zabálnak.
- Fejedelmit? Maradjunk annyiban, hogy a hús az húsból van és lényegében semmi mesterséges cucc nincs benne. Amúgy is, most megyünk csak a trutymóért. – Feleli a kissé tanulatlan katonának egy másik közlegény.
- Viszont több helyet is foglal az űrhajóikon az ellátmány.
- Inkább legyen túlzsúfolva, minthogy újrahasznosított végterméket egyek.
- Amúgy is gondban vannak a horvátok. Drága algafarmjaikat valami zabálja, de nagyon nem találják mi vagy mik is azok.
- Remélem rá szoktak a dögök a posványra. Annyival könnyebb dolgunk lenne.
- Megeszik azok a gazt, miután megette a gazt egy tehén. Így megy ez.
- Királyi elit katonákat is kiküldtek az algatelepekre, hogy megtalálják az alga zabálókat, de hiába.
- Nem baj az. Had zabálják fel, nem kell az a szemét.
- Az lehet, hogy neked nem kell, de a mezőgazdasági bolygók java elveszett és már csak a nagyobbak vannak meg. Bracken meg elég messze van. Az ott termelt moszat nagy része civil forgalmi, ami jelenleg a sok menekült miatt kell is. Magyarán: gondoskodom róla, hogy te dögölj éhen először ha éhínség lesz.
- Ugyan már. Annyira nem rossz a helyzet.
- Csak rosszabb.
- Ha az űrben egy üres hajót talál az ember, akkor azon 90%-ban idegennek vannak. Az űr nagy, mégis mindig megtalálják a kiskapukat és mindenhol ott vannak. Becsüld meg inkább a szar kaját is, míg van.
- Minek? Tudnának jobbat is adni!
- Persze, hogy ha beüt a vészkorszak akkor mindenki lázongjon, hogy szar a koszt, eddig jobb volt.
- És akiktől vesszük? Azoknál a legszegényebb is biofüvet zabál és biocsirkét.

Hát igen, az élet kegyetlen. Kinek rossz, kinek jó jut. Beszélgetésüket az övükön lévő kommunikátor töri meg. Vörösen kezd villogni. Szinte együttesen hördülnek fel és rohannak a hídra, míg más fedélzetén lévők valószínűleg őrpozíciójukat veszik fel.

Pár impulzus sorozat végül kettévágta a feszültség sárga szalagját. Senki nem mozdul a helyéről, legfeljebb annyira, hogy fedezékben legyen vagy ahhoz közel. Végül egy fémajtó kivágódott és egy piszkos barna bőrkabátos borostás táskás szemű férfi rohant ki. Előtte álló fegyveresek miatt viszont megtorpant. Gúnyosan elmosolyodott. Száján, arcán és nyakán valamiféle zselés lé csurgott le.
- He. Sosem fogják megtalálni! Úgy főleg, hogy lelőnek! – Ordítja, a fenyegetőzésnek szánt szavakat. Közben apránként a korlát felé araszol.
Ám nem volt esélye, mert az ajtóból egy kutya rontott ki és azonnal rámart az egyik karjára. Mire sikerült megszabadulnia a kutyától, addigra egy gépfegyver sorozattal a kutya gazdája ellőtte a lábát. Két katona azonnal karjánál fogva a kapitányi hídra vonszolta a férfit, nem törődve a vér csíkkal. Majd úgy is lemossák…
- Natasha Eicca jöjjön a hídra! – Hajó hangszóróin át eme utasítás hallatszik.

Mikor Nat belépet a hídra akkor egy mondat azonnal a fülébe csapott. A hajó őreinek a parancsnoka mondtad az egyenruhája alapján.
- Egy katona van a hajón ki szabad, azt pedig Kard Partra küldte a Tábornok.
- Aztat mondta a Tábornok, hogy vigyük oda. Nem azt, hogy ne fogjuk munkára! És mivel fogalmuk sincs, hogy mit pofázott, az az őrült, ezért át kell kutatni a hajót. Viszont akkor nincs, ki kifaggassa az a nyomoronc patkányát. Parancsnok, itt én vagyok a kapitány tetszik vagy sem, ez lesz. – Ezeket már a kapitány mondta. Mikor szeme sarkából meglátott, feléd fordult. – Végre itt van! Sajtolja ki abból az iszapnak valóból, azt hogy mit pofázott oda kint, hogy került ide és mit akar. Hídról kivezető folyosón rögtön a bal oldali raktárban van lekötözve, illetve kikötözve. Azt se bánom, ha halálra veri, csak tudja meg amit tudni kell.
- Leadtam az adást, hogy megálltunk infesztáció gyanújával. Tíz percünk van, vagy jönnek gépek a likvidálókkal, minket meg egy hetes karanténba tesznek. – Mondja az örök parancsnoka a kapitánynak.
- Siessen angyalka! – Szól még utólag feléd a kapitány. – Nem akarok egy hétig szárazföldön lenni.

Férfi tekintete szinte lángol. Érezhetően sötét gyűlölet lüktet az ereiben. Raktárban lévő fém rudakhoz van kikötözve melyek célja, hogy a ládákat hozzájuk erősítsék. Bár van itt minden. Pár lőszeres láda, élelmiszeres láda, sőt néhány állatok szállítására való ketrec is. Biztonság kedvéért, a férfi kezeit és lábait lehetetlenül összekötözték, még az orrát sem tudná megérinteni.
Arcán lévő folyadék vagy zselé mibenlétét lehetetlen megállapítani. Nyáladzik és könnyezik, de ez az agresszív gyűlölet vele járója. De mit gyűlölhet ennyire? Agresszív kisugárzása ellenére hangja nem ordító nyáladzó őrülté, inkább valamiféle piszkos aljasság cseng ki belőle:
- Kihallgatni perszeee! És melyik szöveget akarja nyomatni? Veled vagyok, megértelek? Vagy az erőteljes fenyegetőt, hogy tudnak mindent, ha vallok, akkor enyhébb lesz az akasztó? Vagy testi fenyítést akar? Nekem nyolc. Előbb jutnak el gyalog Új Édenre, minthogy kiszedne belőlem valamit is. Gyerünk, csak próbálja! Úgy sincs kiút! – Ezután pedig hisztérikus röhögésben tőrt ki az ember. Jól bírja tüdővel…

Férfi csak hörögve nézett a nőre. Elméjében még mindig hisztérikusan röhög. Kissé remeg is. Pszichopata lehet.
- Mért mondanám el? Nem azzal kezdtem, hogy nem húz ki belőlem semmit? Céljaimat majd megtudja, ha sikerrel jártam. Addig rá ér! Bőven rá ér! Legyen annyi elég, hogy az összeesküvésük el fog bukni és szabadság nem csak állom lesz!
Ezután csak néz maga elé és kissé kuncog. E közben a szomszédos kabinokban mozgás hallatszik. Az őrök a hajót kutatják át, kapitány ordibálását nem lehet érteni, de hangja nagyon ingerült.

Nem hatotta meg. Vadállat mód sziszeg. Hosszú idegőrlő másodpercekig csak ez megy. Végül megszólal:
- Mit kérek? Két sajtburgert a VÉRETEKKEL LEÖNTVE! Mégis mit képzel?! Nem köpök! Felkészültem a halálra is!
Mondat végi felkiáltás ordításban tőrt ki. Kapitány nem bírt várakozni a fejleményekre így maga jött el, és gondolkodás nélkül ágyékon rúgta a foglyot.
- Hol van az, amit elrejtett? Nem sokáig leszel keménytökű legény, megpuhítom a cápáknak! – Majd újabbat rúgott az emberbe, ki ismét felordított. – Továbbra se’, mi?
Kötözött csak nézett a kapitányra mintha szemével akarná megölni. Kapitány megunta ezt, majd kezével jelzett a nőnek, hogy jöjjön ki.
- Nem beszél, nem fél a haláltól, akkor nem pénzt kapott. Bőrruha, állati bőr, az nem olcsó. Nem köp, tehát vannak társai, ha nem is itt. A Tengerészet kikötőjében lóghatott fel a kötelező teljes átvizsgálás után. Valamit elrejtett, Tengerészet bázisán lógott fel ahol kikötőben sok kutyás őr van. Kitűnően beszél angolul. Továbbá megtaláltuk mit felhozott. Ikrát, a vasmacska láncszemei közt. Valamiféle idegen állaté lehet, nem tudjuk. Ezeket adja össze és levonhatja a következtetést. Még nyomozgathat a hajón, kiszállása előtt szóbeli jelentést várok. – Ezzel a kapitány visszament a hídra.

Hajó előtt még több órás út van. Az őrök viszont nem fogják szétunni magukat. Van kinek a fogolyra kell vigyáznia, van kik még mindig a hajót kutatják át biztonsági okból, van mit, hisz minden konténerbe be kell nézniük. Pár szerencsétlen pedig a láncszemek közül szedik ki a pingpong labda méretű „ikrát”. Tenger vizes vödrökbe teszik, fogalmuk sincs, hogy minek az utódai. Ezért minden vödröt lezárnak.

Kapitány mogorva arcán némi elégedettség látszott, de hamar elillant, mikor kérdést szögezett hozzád:
- És a potyautas kiléte? Róla van már valami, hogy ki is lehet?
Időközben, míg a hajó átvizslatása volt munka, kint a Mars ember által felélesztett természete sűrű sötétkék viharfelhőket gyártott, melyeket szél és villámok is kísérnek. Pont a hajó útjában van, így hamar támadhat a tengeribetegség…

- Megpróbálhatja, de nem fog kihúzni belő mást, mint eddig. – Legyint, majd folytatja. – Ha hasznossá akarja tenni magát, akkor fedélzeten ossza az észt azoknak a szerencsétleneknek, mert még tengerben végzik a hullámok közt.
Kapitány ezzel jelezve, hogy befejezte visszafordult a műszer falhoz. Gondterheltnek tűnik, feltehetően a vihar miatt.
Kint pedig, a hajó munkása próbálják a konténerek rögzítéseit bebiztosítani, ám láthatóan valami nem stimmel. Nem pániknak tűnik, hanem valami másnak…

Munkások feje főt a váratlan problémáktól, nem hiányzott nekik még egy „ugrancs” is. Kezdetben nem is akartak válaszolni, majd végül az egyik mérgében konténerhez vágta a csavarkulcsát és megeredt a nyelve.
- Mért nincs kész?! Mért nincs? Vagy eltűnnek a szerszámok, vagy szinte használhatatlanok! Dolgozzon maga ilyenekkel! Nem hogy lehegeszteni, még lekötözni sem lehet a dolgokat! – Őrjöng a munkás, őrjöngését végül pár esőcsepp kissé lehűti, bár ez a pár esőcsepp csak felderítő lehet, egyre több jön, hamarosan teljesen megnyílnak az égi csapok.
- Nem tudjuk az acél kábeleket rögzíteni, végső estre a hegesztés lett volna, de az így már reménytelen, nem mintha működnének a hegesztők. – Mondja végül egy másik munkás. – Kapitány nem fog örül, hogy a konténerek a jón fognak csúszkálni.
Ahogy a vihar egyre erősödik, úgy gyarapodnak a villámok is. Ember nem hinné, hogy még kevesebb, mint kétszáz éve ez a víz a sarkokon volt fagyott állapotokban. Most viszont ugyan olyan zabolázhatatlan, mint a földi óceánok. Vagy tán csak a Mars kisebb gravitációja az ok.

//Skill képeket majd igazítsd középre.//

Kapitány hangja szólal meg a hangszórókban:
- Útvonal módosítás, hagyják a konténereket. Csak annyira foglalkozzanak velük, hogy biztonságos rész legyen a fedélzeten. Őrök a fedélzetre! És persze néhány maradjon a fogolynál! Mentésre készüljenek és a viharra!
Munkások értetlenül állnak pár pillanatig majd, új utasítás szerint, cselekszenek. Hamarosan az örök jó része is már fedélzetre érkezik. Egyik, feltehetően a parancsnok elkiáltja magát:
- Valaki a jelzőfényt a hajó órán gyújtsa meg!
Ez könnyű is lenne, ha a hajó a viharba érkezését nem egy akkora hullám kettéhasításával kezdte volna, mi az egész fedélzetet beterítette. Oda igyekvő munkást a víz besodorta a hajó belsejébe az egyik ajtón keresztül.

Tenger hullámai kisebb tengeri állatokat sem kímélik. Medúzák eredetileg nem szerepeltek a Marsra behozandók listáján, mégis potyautasként bekerültek a Mars óceánjaiba. Eme tényt kézfejedén érzed, mikor a következő hullám megpróbál elsodorni az eredeti úti célodtól. Nem sok sikerrel. Bár a bal kézfejed erőteljesen kezd zsibbadni.
Ám mért kell meggyújtani a lámpát? Hídról nem lehet? A válasz: nem lehet, mert mikor oda értél szembesültél vele, hogy a kábelt elvágták, min keresztül a jel megérkezhetett volna, hogy a lámpa beüzemeljen. Ám itt is van egy kapcsoló, mi hála égnek – a tisztának és fényesnek – működik.

//Új helyszínre írj : Kard Part, és itt is jelenítsd meg, hogy új helyszínen folytatódik, ahogy a szabályzatban van.//