Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Latest topics
» Hiddenlight
Kedd Okt. 02, 2018 2:41 pm by W.B.

» Aurora
Hétf. Okt. 01, 2018 8:32 pm by B.J. Wolf

» Tengerpart
Pént. Szept. 21, 2018 11:26 am by W.B.

» Víztisztító telep
Pént. Szept. 07, 2018 11:57 pm by Johny Borgia

» Fürge Kard Művelet
Csüt. Szept. 06, 2018 9:27 pm by W.B.

» Sziklás fennsík
Hétf. Aug. 20, 2018 11:22 am by W.B.

» USS Firenze
Vas. Aug. 05, 2018 12:42 am by Johny Borgia

» Utcák
Szomb. Aug. 04, 2018 5:17 am by B.J. Wolf

» Nathan T. Drake
Pént. Aug. 03, 2018 10:21 am by Nathan T. Drake

» Nathan T. Drake
Pént. Aug. 03, 2018 1:05 am by Nathan T. Drake

Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (15 fő) Szer. Nov. 07, 2012 5:45 pm-kor volt itt.
Linkek

free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
free forum
_______________
Chat Box

You are not connected. Please login or register

Zaraquinn

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Zaraquinn on Hétf. Nov. 28, 2011 4:25 pm

a, faj: predator
b, Nem:férfi
c, Név:Zaraquinn
f, Születési hely:Denobulia
g, Rang:
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása:Predator, örök vadász
i, Külso és belso jellem: Hát, izmos vagyok, bronz maszkot viselek, van bennem elég kitartás és mindig elöljárok.
j, Felszerelés: Ceremóniás kés, Karpenge, Páncélzat, Maszk, Medikai felszerelés, Dárda, Álcázó berendezés, Hálóveto, Shuriken

Elotörténet
20 évvel ezelott születtem Denobulián. húsz éven át csak képeztek engem, hogy jó vadász legyek.
Ennek az eredménye meg is látszott rajtam, amikor mentem a beavatásra.

Beavatás: Mocsárvidék

Halak úszkáltak a vízben és néha, néha nekimentek a lábamnak. De azért vigyáznom kell a mocsári hüllokre és magával a vízzel. Mert itt-ott nagyon mélyül. A fák ágainak a fele nem tud engem megtartani. Egyszer csak megpillantok egy romot, felugrok egy vastag ágra, amely reményeim szerint megtart engem. Majd úgy a vastag ágakon ugrálva megyek a romokhoz. Átváltottam vörös (azaz alient észlelo) látásmódra. Elértem az épületet. Bementem, a víz a térdemig ért. Egyszer csak észrevettem egy alien tojást az egyik oszlopnál. Egyszer csak valami nyálkás elgáncsolt. " A francba! Itt van egy arctámadó! " mondtam magamban. Közben megpróbálok fél kezemmel felállni, míg a másik kezemet, melyen a karpenge is van, az arcom elé helyezem. Nem akarok már rögtön itt csapdába esni és gazdatestként végezni. " Baró! Nem arctámadó, hanem mocsári féreg! A fene egye meg a mocskát, hogy meg mert harapni! " mondtam magamban. Miközben érzem, hogy nagyon fáj a lábam. A féreg gyorsan közeledik a nyakamhoz, túl gyorsan. " Hát ennyi, nekem lottek. " gondoltam. De közben már próbálom magamról levágni a férget, karpengémmel. Mikor levágtam a kukacot és elvettem tole három méregfogat, egybol érzem, hogy fodrozódik körülöttem a víz. Azt persze nem tudom, hogy mennyi kukac jön még. De megpróbálok felmászni egy sziklára és ellátni a sebemet, majd úgy végezni a kukacokkal…
" Kígyótestu savvéru. " mondom magamban egész nyugodtan. " Nem t'om, mikor volt dolgom ilyenekkel? Ja! Soha! De most jól jöhet nekem egy ilyen savvéru trófeája " Ezután eltettem a medikitemet és harcra készen állok a szikla tetején. Mivel a kukacok el tuntek innen, ez az egyetlen ellenségem van most. De eszembe jutott az a néhány ido. Kiterveltem magamban, hogyan fogom elvenni a kedvét a szemétkedéstol " Ha a dög még nincs annyira közel hozzám, hogy megöljön, megpróbálok felmászni az indán az épület tetejére. De ha nagyon közel van, akkor megpróbálom a fejét célozni a karpengémmel... " Ezt kigondolva kellett cselekednem. Vagy az elso terv, ami majdnem egyenlo a visszavonulással és a szégyenné, vagy pedig a kettesszámú terv, hogy megpróbálom karmolásokkal megölni a szikla tetejérol. De azért még benyomva hagyom az alieneket észlelo látásmódomat, nehogy hátulról próbáljon megcsapni a farkával. Az elso tervet választottam. Felmásztam az indán, de az elszakadt és pont meg tudtam sebezni a savvérut. Láttam, hogy a vére folyik le a vízbe, de ez még nem olyan veszélyes, mint az, ha elvérzik és elmerül a savban... Látom azt is, hogy megpróbál lecsapni engem a farkával. - Te nyamvadt dög! Ha lecsapsz a farkaddal, akkor az egész testedet is használnod kel! HAHAHA!
Miután ráordítottam a dögre + ránevettem, suhintok egyet a feje elott karpengémmel. Had tudja meg, hogy engem nehéz elpusztítani. Érzem, hogy a savvéru megcsap engem és repülok a vízen, de végül is nem sebesültem meg. Jól ki tudtam állni ezt. De látom, hogy a lény felém közeledik, lassan már utól is ér. Még jön egy métert, meg még egyet. Egyszer csak megáll és döfésre készen hajlítja hátra a farkát. A legsebezhetobb pontomat kereste. Megpróbálok, még a farok csapás elott ráugrani és úgy mérni rá a halálos csapást. " Sikerülni fog! " bíztattam magamat…
Ahogy megöltem a savvérut, éreztem, hogy a savas víz csípi a lábamat. Persze ez nem könnyítette meg a dolgomat a lény trófeájának begyujtésével kapcsolatban. Gyorsan eloveszem a ceremóniás késemet, begyujtöm a trófeámat és gyorsan kimegyek az épületbol, mert már látom, hogy még több sav folyik ki a fejetlen szörnyetegbol. De azt mégiscsak tudtam, hogy akár vízben, akár szárazföldön vagyok, a tetem akkor is veszélyes. De kifelé menet már egészen más zajokra is fel figyeltem. Ahogy sejtettem. Néhány mocsári féreg/kukac jött felém. Némelyik 2-3 méteres volt. Ezek ellen persze nem tudok harcolni, mert nincs meg a kello fegyverzetem. Gyorsan visszamegyek a romokhoz. Még látom, hogy a fejnélküli savvérubol még folyik ki némi sav és az 5-6 méteres körzetben lett csak veszélyes. " Találnom kell valami biztonságos helyet! Nem akarok sem kukackaja lenni, sem öngyilkos a savvéru vérében. " mondtam magamban. Ott volt az inda, mely a savvéruvel folytatott harcban szakadt le, ott volt egy döglött kukac is. Egyszer csak gondoltam egyet " Felveszem az indát, mely leszakadt, felmegyek egy magas szikla tetejére, csinálok egy hálót és ha egy kukac van alattam, arra rádobom és úgy fogom begyujteni a méregfogait trófeaként. " Megcsináltam a hálót, láttam, hogy a férgek elkerülik a helyet és valami ráesik a vállamra. Majd hirtelen valami kezd a nyakamra tekeredni. Egy facehugger volt az. " A francba! Rajtam van egy arctámadó! " mondtam magamban. Elkezdem lefejteni a nyakamról a farkát, de még arra is figyelek, hogy ne most kezdjen a maszkom felé közeledni a testével. De a maszk azért jól véd ellene, de kevés ideig. Lefejtettem magamról a facehuggert, de láttam, hogy felém közelít egy másik. Az elso, ekkor már bele kapaszkodott a karomba. De az a jó, hogy nem a fegyveresbe. Megpróbálom leszúrni a kezemrol a lényt és ha a másik egybol az arcomnak akar ugrani, akkor az arcom elé helyezem vagy a kést, vagy pedig a karpengét... Mikor megöltem a két arctámadót (A második telibe talált, mikor megöltem és a sav marja a maszkomat, persze a páncélomat is javában megcsapta a sav és ezt a borömön is érzem). De látom azt is, hogy két féreg közeledik felém kitartóan. Megfogom a hálómat (persze erre is került egy kis sav) és megpróbálom a férgek felé dobni. Közben átváltok embert érzékelo látásra… Nem tudom mire vélni ezt a jelenséget. De megállapítottam, hogy a kukac szétrágta a hálómat és ezután pedig valami lelök engem a szikláról. De térdig éro vízben vagyok, ezért látnom kéne azt a valamit. Nem sokkal késobb két kar fogja le a bal kezemet, ketto pedig a nyakamat célozza és négy szem bámul engemet. Jobb kezemmel megpróbálom elovenni a kést és levágni a két kart, amely a nyakamat célozza. De azért reménykedek benne, hogy ne valami polipszeru mocsári szörnyet fogjak ki. Mert ez ellen nem vagyok annyira jól kiképezve. " Maradtam volna otthon és edzettem volna, mert nem lennék ilyen nagy bajban, mint most. " mondtam magamban. Közben jobb kezemmel megpróbálom elohalászni a kést és lecsapni vele. Levágtam a lény két karját melyek a nyakamra akartak volna menni. Eközben kiemelkedik még egy kar és becélozza az egyik karomat " Hogy fogom én ezt meg csinálni. HM? " Figyelem a lény fejét is. A lény már mutatja 30 centis szarufogait. A borömön pedig viszketo hólyagok jelennek meg. A levágott karokból pedig nagyon büdös kék lötty jön ki, majd mindketto elmerül és a víz is azon a helyen kékszínu lesz. Gyorsan kitérek az ötödik kar támadásából és megpróbálom a lényt a savvéru teteme felé dobni. Odadobtam a lényt a savvéru teteméhez és láttam, hogy feloldódik a vízben. Majd két csáp marad csak ott a helyén. Odamegyek és felszedem a trófeámat, majd kimegyek az épületbol... Amikor kimentem a romok közül, nem vettem észre, hogy van rajtam egy pióca. Azután látom, hogy kis zöld színu skorpiók másznak rám és még több jön felém. Megpróbálok felugrani egy vastag ágra és leszedni magamról a bogarakat. Közben körbevizsgálom a terepet, hátha van valamilyen trófeának nekem szánt lény, vagy éppenséggel egy gyógynövény, mellyel elmulaszthatom a viszketést egy rövid ideig… Amikor észrevettem, hogy már egy nagyobb kígyószeru lény közelít felém, felkészülök a harcra. A pióca segítségével néhány csalánszor helyén lévo daganatot kiszívatom, majd a többit is. Egy kis ido múlva már majdnem elém ért a lény, de találékonyabb voltam nála. Bekapcsoltam az álcázómat, majd felugrok egy felettem lévo vékony de eros ágra és várom, hogy a szörny alattam legyen és így megpróbálom a fejére mérni a halálos csapást...
A lény elkezdte karmolászni a fát és még két arcmászó is jön fel, hogy lelökjenek engem a fáról a farkukkal. Már látom az egyiknek az elso ujjait. Gyorsan odavágok, hogy a dögje döglötten essen le, közben a másik már fel is jutott a fára. Annak gyorsan elkapom a farkát, ha tudom és megpróbálom addig visszatartani az arcomtól, amíg a másikat le nem vágtam a fáról... Sikerült megölnöm az egyik arcmászót, de közben kiment a kép a maszkomból és a másik arcmászó pedig el tünt vagy éppenséggel elbújt. De hallottam a fa reccsenését. Nemsokára kidol. Gyorsan levettem a maszkomat és a fát ostromló szörnyet támadom meg a láthatatlan móddal. De igyekszek úgy ugrani, hogy a fejét kapjam telibe. Eloször jól szétnéztem a fán, arcmászónak semmi nyoma. Felkészülök és a lény fejét célozva leugrok a fáról. De a maszkot elteszem, hogy otthon meg tudjam javítani... Leugrottam a fáról, belerúgtam a lénybe és beleestem a vízbe. Kikapcsolt az álcázóm. De a legnagyobb baj az az, hogy a lény elottem áll és rám morog, farkát persze nem látom. A maszkom persze a trófeatartómban van a savvéru koponyája, a féreg három méregfogával és a polip két csápjával egyetemben. Persze nincs se dárdám, se energiatöltom. Tehát akkor meg kell várnom a vihart és a villámlást. De mindegy, amúgy sem lesz mostanában vihar. Fogom magam és karpengémmel a lény nyakát célozva megrohamozom a dögjét… A szörny a karomat fogja, csak a lábam van szabadon. Látom, hogy felém közeledik az arcmászó. Gyorsan bele rúgok kettot-hármat a szörnybe, hogy elengedjen. Közben az arcmászóra is figyelek. A lény hátratántorodik, én felülök és látom, hogy az arctámadó felém ugrik. Persze idejében döfök arrafelé, amerre látom a dögöt. Ha meghalt, akkor minden jó lesz és végre megölhetem a lényt. De ha a facehugger nem halt meg, akkor persze nekem annyi lesz...
Az arcmászót megöltem egy szúrással. A facehugger halott, de a kígyótestu nem. Farkával egyenesen felém csap. De azt ki tudtam kerülni. " Akkor adjunk neki! " mondtam magamban. Ezután elüvöltöm magam - Gyerünk, csináljuk! - A lény még egyszer megakart csapni. De sikerült kivédenem a második támadását, majd felugrok és megpróbálom lecsapni a fejét... A lény ellökött magától, de szerencsére egy fa megállított engem a repülésben. Felálltam és észrevettem, hogy a víz a derekamig ér, a lény pedig gyorsan felém közeledik. " A rohadt savvéruek csak abból élnek, hogy uralják az univerzumot. " gondoltam. Gyorsan támadópózba helyezkedtem és vártam, hogy a lény itt álljon elottem. Akkor aztán adok neki. A lényt megöltem és így lettem beavatott.

Az elso vadászat
Pár nappal késobb mentem is az elso rutinvadászatomra.
//Predator urhajó, a Sirius bolygó légtere//
A hajó lassan belépett a légtérbe, én éreztem egy kis rázkódást. A hajó leszállt. Kiszálltam a hajóból...
//Sirius bolygó//
Ahogy kiszálltam a hajóból, egybol megláttam az elso áldozatot. Egy bikaszeru, növényevo élolényt. Az csak legelészett.
Gyorsan oda osontam és egy halálos csapást mértem a fejére.
A lény azonnal meghalt.
De nem vágtam le a fejét, hanem tovább mentem. Elottem egy barlang volt. Bementem. Egy troll szeru támadt rám, de a karpengémmel sikerült megölnöm. Ennek már leszedtem a fejét és tovább mentem a barlangban. Találtam egy utat, amelynek az útbaigazító táblájára ez volt írva: Kutató laboratórium 3 km.
Elindultam a laboratórium irányába.
Amikor már két kilométerre voltam a célomtól, beszakadt alattam az út és egybol egy barlangi tóban találtam magam. Tudtam hogy még pár percre elég a levegom, ezért gyorsan felúsztam a felszínre.
Kimásztam a partra.
Ahogy felálltam máris nekem rontott egy runner. A dög visítva futott felém, de sikerült eltalálnom a fejét, ami nyomban le is szakadt. Felszedtem a fejét és tovább mentem. Nem sokkal késobb észrevettem két társamat a földön, mindkettonek egy tátongó luk volt a mellkasán, a fegyvereik mellettük a földön hevertek. Megalázkodtam mindkét halott társamnak.
Ez úttal vége is lett az elso vadászatomnak: kimentem a barlangból, felszálltam a hajóra és vissza is tértem a bázisra.

Újra a bázison
Amikor visszaértem a bázisra, beszámoltam az öregeknek a vadászatról és a két halott társamról. Késobb visszamentem a szobámba pihenni, azután az edzoterem felé vettem az irányt. Egy rövid gyakorlás után elhagytam a bázist és bementem az erdobe leölni pár xenomorhpot.


Xeno vadászat otthon
Amikor kiértem az erdobe, még nem történt velem semmi. Egyszer csak nekem ugrott egy runner.
A lény pontosan a nyakamnak ugrott, ekkor elovettem a dárdámat és pofán döftem a lényt, az összeesett és meghalt. Levágtam a fejét és tovább mentem.
Egyszer csak hátulról nekem rontott egy dron.
A lény pont eltalált engem a karmával, de sikerült azért agyoncsapnom a dárdával és leszednem a fejét.
Ezután visszatértem a bázisra pihenni?

Az új vadászat
Pár perc múlva a leszállóban voltam, ahol űrhajók jöttek, mentek egyik vadászatról a másikra.
"Csak tudnám, hogy hol lehet az űrhajóm, mellyel vadászatra megyek?,, kérdeztem magamtól. Így pár percig tartó keresgélés után meg is találtam az űrhajót. Egy idősebb vadász volt előtte, aki szerény véleményem szerint trófeákra éhes, kalandvágyó vadászokat toboroz.
"Lehet, hogy egy olyan helyre fogok menni, ahol nem elég egy vagy két vadász? Ha igen, akkor minden esetre jól fogok vadászni, mivel már megjártam már pár bolygót.,, mondtam magamban, miközben oda mentem az idős vadászhoz és meghajoltam előtte, ezzel is tiszteletet mutatva az idős vadászok iránt.
Az idős vadász parancsára beszálltam az űrhajóba, majd utánam jött az idős vadász is. Ezt követően már fel is emelkedett az űrhajó, hogy az űrben csatlakozzon egy nagyobb hajóhoz.

A rajtam kívül még négy utazó vadász is átszállt a kis, húsz személyes űrhajóból a nagy űrhajóba. Itt voltak kabinok, de csak két személyre. Én kaptam egy szállást is.
Amikor az űrhajó utazási sebességre gyorsult, sétálás közben majdnem hasra estem. 36 óra múlva már egy kicsivel könnyebb volt a gyalogos közlekedés.
"Remélem nem fogok meghalni azon a bolygó, ahová most megyünk?,, kérdeztem magamtól, mikor már az utolsó kilométerek után megérkeztünk a bolygó légterébe és azonnal bementünk a kompba.

Végre megérkeztem, de a komp még nem szállt le. Egy kicsit várok és elemzem a helyzetemet, hogy az itt élő állatok vagy savvérűek ellen legyen némi esélyem. Mivel ezen a bolygón még nem jártam, ezért nem ismerem a bolygó állatvilágát. Tehát már annyi helyen jártam ilyen fiatalon, de ezt a bolygót alig ismerem, csak említették nekem, hogy ez a bolygó egy nagyon sivatagos és kopár.
Miután landoltunk, a vezér azonnal eligazítást tartott arról, hogy milyen élőlények találhatók ezen a bolygón. Valamint mindenki kapott egy korongot, melyből figyelhetik, hogy hol van a préda.
A korong egyébként úgy viselkedik, mint egy kilátó torony, mivel egy kiemelkedő pultról lehet megoldani és a hatótávolsága 100km.
Miután megkaptam a saját korongomat, kimentem a hajóból és egyenesen előre mentem, ha találok ott egy megfelelő helyet, akkor ott felállítom ezt a korongot és onnan fogom kémlelni, hogy van-e a közelben valami mozgás. De azért kétlem, hogy vannak itt savvérűek, mivel nagy a szárazság és az egész bolygó egy hatalmas sivatag.
A platofrmomról rendesen meg tudtam nézni a tájat. Az árnyékban Tűzrákok pintek, de azokat szétkergette néhány Tűzjáró. Odébb Rhynthek legelésztek és köztük Tövis farkasok cikáztak.
Egyszer csak megakadt valamin a szemem. Egy természetellenesen fekvő Rhynthen, melynek közelébe nem ment senki.
"A fenébe! Ha egy állat így fekszik, akkor az egyvalamit jelenthet. Savvérűek vannak a bolygón! De azért megnézem, hátha csak tévedtem, de ha a közelben van egy savvérű, akkor adok a pofájának egy hatalmasat a lándzsámmal!,, mondtam magamban, miközben már másztam le a platformról és a természetellenesen fekvő állat felé nem vettem az irányt.
"A fenébe! Elfelejtettem hogy csak akkor juthatok le, ha teljesen lent van az egész! Valahol mégis itt kell lennie egy kapcsolónak. Ja megvan!,, mondom magamban, miközben benyomok egy gombot a vezérlőn. A platform lement és kiszálltam belőle, hogy megnézzem azt a fekvő lényt.
Az állatok elkezdtek menekülni, de az Tövis farkasok nem, csak felmérik az erőviszonyokat. Amint oda mentem az állathoz, észrevettem, hogy levegő után kapkod. A földön találok pont szerű lábnyomokat és egy csíkot, mely egy kő felé vezet. Azonnal savvérűeket érzékelő módra állítom a maszkomat és elindulok a kő felé, de mielőtt elindulnék megadom az állatnak a kegyelemdöfést, hogy ne szenvedjen tovább.
"Jól kezdődik a napom végre! Négy döglött arctámadó! Lehet, hogy akkor már csak négy savvérűt kell megölnöm, de azért még nem szeretnék egymagam bemenni egy fészekbe. Hiába vagyok így felfegyverkezve, egy fészek akkor is csak a halálomat jelenteni. Mivel ott a savvérűek elég gyorsan mozognak. Persze, hogy a királynőjüket védik, másképp nem volnának ezek a dögök. De ha csak állatokból keltek ki ezek, akkor eléggé könnyű lesz őket megölni, mivel az állatokból kikelt savvérűek igen gyorsak, de iszonyatosan gyengék és ha csak lándzsával mész nekik, akkor pár vágástól és szúrástól kifekszenek. De ha egy emberből vagy egy testvérből kikelt savvérűnek mész neki, akkor nem sok esélyed van arra, hogy egy darabban térsz vissza az otthonodba.,, mondtam magamban, amikor már egyből észre vettem a csontvázakat. Mindegyikből kikelt egy savvérű. Az az állat, aminek megadtam a kegyelemdöfést, mozgolódni kezdett és kitört belőle egy savvérű, ami gyorsan el is tűnt a csorda rengetegében. Nem tudom, hogy most mitévő legyek. De azt találtam ki, hogy most szükségem van egy jól megtermett példány trófeájára.
A csorda hirtelen nekem lódul, mert szerintem nagyon megijedtek valamitől. Meg is láttam, hogy néhány savvérű éppen egy Rhynthet kajálgat.
Gyorsan elugrok a csorda elöl és shurikenemet használva megközelítve őket, támadásba is lendülök a shurikennel. A shurikenem telibe találta az egyik savvérűt és levágta a lábait. A másiknak pedig csak az egyik légcsövét vágta le. A shuriken már újra a kezemben volt, mikor a savvérű felém kezdett el futni.
"Ezt neked te rohadék!,, üvöltöm magamban, miközben a savvérűn tartva a szememet, még egyszer eldobom a shurikent. De úgy, hogy a lény ne tudjon kitérni előle.
A csillagom eltalálta a savvérűt, de még élt és ömlött belőle a sav. A másikat nem tudom, hogy mi lelte, mert mivel most ezzel az eggyel voltam elfoglalva.
A shuriken visszarepült a kezembe. Azt elraktam és elővettem a lándzsámat, hogy gyorsan végezzek az általam megsebesített savvérűekkel.
"Csak ne merjenek engem meglepni, mikor már szerzem be az első két savvérű trófeámat, mert azért így is-úgy is végzek azzal, aki meg mer lepni engem.,, mondtam magamban, miközben már a lándzsámat az előttem heverő, még élő savvérű fölé emeltem, hogy azt ledöfjem.
Egy vadász társam jön felém a saját lebegő platformján és megszólal.
- Üdv harcos! Kicsit távolabb láttam még két savvérűt, becserkészed őket, vagy megengeded, hogy én vadászhassam le a két fenevadad?
Majd én is megszólalok.
- Persze! Én most el vagyok foglalva ezzel a két savvérűvel és persze még több zsákmányt is kell keresnem magamnak. Ha te vetted észre őket, akkor te vadászod le őket! - mondtam neki, miközben már vettem is elő a késemet és kezdtem levágni a két dög fejét.
"Két savvérű ellen menyen ő! Nekem jelen pillanat már elegem van belőlük! Megadom neki az esélyt, hogy levadászhassa azt a kettőt, én meg megyek és keresek valami jó húsos vadat, melynek nem savas a vére.,,
Társam elmegy levadászni a két savvérűt. Én még persze folytatom a keresést, hogy méltó trófeát tudjak begyűjteni. Nem messze tőlem Rhynthek legelésznek és a láthatár szélén van egy kisebb Tűzjáró család. Egyszer csak kapok egy üzenetet: Figyelem vadászok! Új prédát engedtünk szabadon, hét darabot. Aki talál egyet, megküzdhet vele!
,,Na végre valami jó prédám is lesz az életben a savvérűeken kívül! Most már biztos sikerem lesz azzal az új prédával." mondom magamban és a platformomat újra készenlétbe helyezve, elindulok megkeresni az új prédát.
Majdnem félórája köröztem a síkság felett az új prédámat keresve, amikor megpillantottam egy lényt, mely nem itteni és nem is savvérű. De idefentről úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt gyík. Zöldes színű bőre egyből felismerhetővé tette, mert bőrszíne elütött a kövek és sziklák vöröses színétől. A lény felpillant és hüllőszemeit rám mereszti. Pillantása ennek a lénynek olyan volt, mint az űr sötétje: fagyos. De éppen fölötte lebegtem és éreztem pofájának bűzét.
"Ha csak a pofája büdös, akkor innen könnyen megtudom ölni a shurikennel vagy valamelyik dobófegyveremmel, de akkor ügyesnek kell lennem és pont egy létfontosságú szervét vagy pedig a fejét kell eltalálnom, hogy megdögöljön.,, mondom magamban amikor már veszem is elő a shurikent.
Amikor a shurikent eldobtam, a lény félreugrott, így a fegyverem célt tévesztve lekaszált egy kaktusz szerű növényt és visszatér a kezembe.
Eközben a lény a platformom alá fut. Asszem eléggé ravasz ez a lény ahhoz, hogy ilyen egyszerűen öljem meg. Megpróbálok arrébb repülni a platformommal, de a lény a platform árnyékában maradva követ engem. Nincs más választásom. Le kell szállnom valahol és a lándzsámat kell használnom, hogy meg tudjam ölni a lényt.
A lény még mindig követett engem, amikor kezdtem lefelé ereszkedni. Amikor kiszálltam, lándzsával a kezemben figyeltem az ellenfelemet, mert az öt méterre előttem megállt és szemeit összehúzva, karmait a földbe vájva figyelt engem. Hallottam, ahogy halkan és folyamatosan morog. Ekkor hirtelen szél támadt és egy ördögszekér bucskázik el köztem és a lény közt. A támadási tervemet gyorsan ki is gondoltam és aszerint lándzsámat előre szegezve kezdtem el futni a lény felé, hogy be tudjak neki vinni egy jól irányzott, halálos vágást.

A bestia kitér előlem, amikor megrohamoztam, de nem támadott engem hátba. Szembe fordulok vele, de a bestia csak ott állt. Ismét hallottam, ahogy morog, de ezúttal a hangja egyre erősödött, míg végül fülsüketítő visításba váltott át.
Majd a bestia elhallgat, incselkedően fújt egyet, melynek hatására, és az én szemem láttára, felkavarodik alatta a por, majd elkezdett lassan körözni körülöttem. Méltóságteljesen járt, láttam hullámzó izmait. De ekkor már nem is egy nyálkás fenevadat, hanem egy tiszteletre méltó csúcsragadozót látok magam előtt. Farkát ide-oda lengette és szemeit egy pillanatra sem vette le rólam.
Ez ellen váll löveg kell, mert már majdnem minden támadásomból kitért. Ebből a szörnyetegből remek trófea válik, csak valahogy meg kell ölnöm. A járásából és a pillantásából nézve, hamarosan támadni fog, ha csak itt állok egy helyben.
A lény még mindig köröz körülöttem és nem veszi le rólam a szemét. Lándzsámat célra tartom és a cél felé dobom, ha ez elől is kitár, akkor már csak a shurikenre és a karpengére bízhatom az életemet.
A lándzsám telibe találta a fenevadat, pont a mellkasába fúródott, ami jó jel. De a lény nem halt meg, hanem szájával elkapja és letöri a fegyverem kiálló részét. Egyenesen rám vicsorít, mérgesen, és cikk-cakk futásban indul el felém. Mikor a közelembe ért, a levegőbe ugrott és éles karmain megcsillant a napfény.
Megpróbálok kitérni előle úgy, hogy ne rám ugorjon. Ha ez megvolt, akkor fejbe találom a shurikenemmel és ,,remélhetőleg" megdöglik ettől.
A taktikám sikeres volt, a lény egy puffanással födet ér mellettem, elhajítottam a shurikent, a shuriken nyakon találta a lényt (Ami a szájával próbálta meg elkapni, de a fegyver elég gyorsan meg is ölte.)
Oda megyek hozzá, és már majdnem kezdtem kivenni a dögből a fegyveremet, meg persze a fejét is. De ekkor a láthatár szélén meglátok egy kis porfelhőt, melyből arra következtettem, hogy még két ilyen lény jön felém.
,,A francba! Lehet, hogy ezek megölték két társaimat és most én vagyok a listájukon. De várjunk csak! Van egy ötletem! Megpróbálok a platformommal eljutni az egyik társamhoz, aki már lehet, hogy még keres egy ilyen bestiát, és közös erővel megöljük ezt a kettőt. Így legalább több esélyem lesz, mint egyedül."
Miután kigondoltam a tervet, gyorsan kiszedtem a fegyveremet a lény nyakából, beszálltam a platformomba és gyorsan megyek az egyik társamhoz, hogy közös erővel tudjuk megölni ezeket. (Majd visszajövök és ennek a dögnek begyűjtöm a trófeáját.)
Miután végeztem a háromlábú fenevaddal, elkezdtem készíteni a trófeámat, amikor felfigyeltem egy porfelhőre.
Kiderült, hogy homokvihar lesz és hogy negyedórán belül ideér. Gyorsan eltettem a trófeáimat és a halott vadászt felvonszoltam a platformra, majd azt elindítva elindulok az űrhajó felé.

//A többi fegyvert a kalandom teljesítéséért járt pontokból vettem meg!//



A hozzászólást Zaraquinn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 28, 2011 5:43 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Zaraquinn on Hétf. Nov. 28, 2011 4:34 pm

Üdvözlet!

Nem én vagyok a predator felelős, ezért nem én értékelem. Csak bele néztem, de párhiba:

Denobola… AvPvH oldal óta mindenhol elrontják. Eme bolygó az aliens filmekhez készült csillagtérképen szerepel. Ama térképen csak az ember lakta bolygók vannak. Ráadásul a sárga szín földszerű bolygót jelöl.
Magyarán: Emberi bolygó, nem predator.
AvP: War-ron kívül ezt mindenhol elrontják.


Nem tudom, milyen pontokra gondolsz, majd egy predator admin eldönti hogy ő, hogyan gondolja.


_________________
Skillek:

Fegyverhasználat IITankelhárító és teleNehézfegyverekEnergiafegyverekGránát használatMesterlövészetKétkezes harc IIKözelharci fegyverekKözelharc3NehézpáncélPajzsSzanitécLovaglás Solymászat
Mentális staff:
Tollas:
Alapvető utasításokAlien érzékelésBomba felhelyezésNyomkövetésHarcikutya
Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Zaraquinn on Hétf. Nov. 28, 2011 5:44 pm

Na, már átírtam a bolygó nevét.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Zaraquinn on Szomb. Dec. 03, 2011 6:54 pm

Üdv!
Sikerült egy elég hosszú hibalistát produkálnod...
20 évesen túl fiatal ahhoz, hogy ilyen "jó vadász" legyen, főleg úgy, hogy ennyi helyen járt, és gyakorlatilag sérülések nélkül megúszott mindent. Ilyen nincs!
A történetben végig váltakozik a múlt és a jelen idő. Ennek oka úgy látom az, hogy több részletét is a régebbi kalandjaid alapján írtad, de ha már így történt, legalább arra figyelhettél volna, hogy akkor végig múlt időben írd.
Hogy sikerült egy indából hálót készítened? Szerintem Bear Grylls sem ilyen ügyes.
Maga a beavatás is érdekes. Először is kíváncsi lennék, hogy viselte a karakter a hajbefonást, másodszor az is érdekel, hogy miért pont a mocsárba ment?
A beavatást követő résznek egészen a Ryushi-s kalandig az égvilágon semmi, de semmi értelme nincs. Se eleje, se vége, se füle se farka. Például: Hogy kerül egy troll-szerű lény egy olyan barlangba, ami egy kitáblázott út egy emberi bázishoz, plusz hogy kerül ide alien? Aztán megláttad a halott vadászokat, és akkor csak úgy hazamentél?
Az ezt követő "kaland" is teljesen értelmetlen. Semmi története nincs, csak annyi, hogy mész és ölsz. Nem is reális. Ha egy idegen nekiugrik a nyakadnak, nem hiszem, hogy van időd elővenni a lándzsát és fejbe szúrni. Ez az egész rész annyira zavaros, hogy az lenne a legjobb, ha úgy ahogy van kivennéd a történetből, a kezdve a trollos résztől egészen a Ryushiig.
Ryushi:
Az oké, hogy a pontok miatt áthoztad ide a kalandot, de kicsit jobban is megfogalmazhattad volna. Pl az ottani platformos hibádat minek írtad bele? (Egyébként itt most nem lesznek majd lebegő korongok.)
Valamint itt is (ahogy az egész történetben) rengeteg a fogalmazási hiba és a szóismétlés.

Szerintem egyszerűbb lenne új előtörténetet írni, vagy ha ragaszkodsz ehhez, akkor csak a beavatásos részt meghagyni és abban kijavítani a hibákat.

La'yyk

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.